2021. december 25-én végre elstartolt minden idők egyik legnagyobb költségvetésű tudományos programja, a James Webb infravörös űrtávcső küldetése. Ez a valaha a világűrbe küldött legnagyobb tükörátmérőjű csillagászati eszköz, amelynek adatai révén válaszokat remélhetünk többek között az Univerzum első galaxisainak kialakulása, Naprendszerünk távoli és parányi - de egyúttal bolygórendszerünk kialakulásának körülményeit őrző - égitestjei, vagy épp más csillagok potenciálisan lakható bolygóinak feltérképezése terén. A kutatói közösség bő egy évvel ezelőtt csaknem 1200 mérési pályázatot nyújtott be a Webb-űrtávcső első, a tervek szerint 2022 nyara és 2023 vége között megvalósuló tudományos mérési időszakára. A nyertes pályázati anyagok között találkozhatunk szegedi vezetéssel ill. közreműködéssel készült programokkal is, amelyek részben az előadó korábbi években, más űrtávcsövek adataival végzett elemzésein alapulnak.
Az előadás során bepillantást nyerhetünk abba, hogyan zajlik egy távcsőidő-pályázat nemzetközi konzorciumban történő elkészítése, és abba is, milyen kérdésekre remélünk választ a csillagok kataklizmikus megsemmisülését jelentő szupernóva-robbanások, valamint a részben az ezekhez a folyamatokhoz kötődő kozmikus porképződés terén.


Előadónkról

SzalaiT_2017Szalai Tamás 2003 és 2008 között a Szegedi Tudományegyetem csillagász szakán tanult. Hallgatói évei alatt a szoros kettőscsillagok vizsgálatával foglalkozott, amelynek eredményeiből díjazott OTDK-dolgozat, első szerzős szakcikk és diplomamunka is született. Elnyerte az SZTE Kiváló Hallgatója, illetve a Sopron Ifjú Tehetsége díjakat, emellett a Sófi Alapítvány ösztöndíjában két, Köztársasági Ösztöndíjban és Szeged Város Ösztöndíjában három alkalommal részesült. Tanulmányait az SZTE Fizika Doktori Iskolájában folytatta, ahol 2013-ban szerzett PhD-fokozatot a csillagok végállapotait jelentő szupernóva-robbanások, valamint az azokhoz kötődő porképződés témájában. 2013 óta az SZTE TTIK Fizikai Intézet munkatársa, jelenleg adjunktus az intézet Kísérleti Fizikai Tanszékén. Rövid külföldi tanulmányúton vett részt többek között a bostoni Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Intézetben, az austini Texas Egyetemen, valamint a Sydney-i Egyetemen, Ausztráliában. Legjelentősebb eredményeit a NASA Spitzer-űrtávcső infravörös méréseinek elemzése révén érte el, elsősorban arra a kérdésre keresve a választ, hogy vajon a szupernóva-robbanások mekkora mértékben járulnak hozzá a - többek között a Föld bolygó keletkezéséhez is szükséges - kozmikus porszemcseképződéshez. Különböző, főleg amerikai kutatókból álló nemzetközi csoportok munkájában vesz részt, amelyekkel az elmúlt években a legjelentősebb csillagászati műszerekre (a Gemini Távcső, a Hubble-, Spitzer- és Chandra-űrtávcsövek, valamint legutóbb a James Webb-űrtávcső) nyertek mérési időt. Több nemzetközi konferencián tartott előadást, mostanáig 43 angol nyelvű referált szakcikket publikált, ezekre mintegy 1100 (ebből kb. 780 független) hivatkozás érkezett. 2014-ben posztdoktori, 2020-ban fiatal kutatói OTKA-pályázatot nyert; 2020 óta az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíjasa. 2017-ben elnyerte az SZTE TTIK Tudományos Díját és a tudományos Junior Príma díjat. Szalai Tamás kutatómunkája mellett az egyetemi oktatásban és a tudományos közéletben is aktív szerepet tölt be. Több cikluson keresztül az SZTE TTIK és a Fizikai Intézet közkapcsolati bizottságának tagja, jelenleg a TTIK Kari Tanácsában is képviselő. Az SZTE Eötvös Kollégium védnöke, alapító vezetője a kollégium Fizika Műhelyének. 2011-2019 között részt vett a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia magyar csapatának felkészítésében, a 2018-as és 2019-es olimpiai döntőkön a magyar csapat egyik vezetője volt. Elhivatott a tudománynépszerűsítés iránt, számos cikke jelent meg ismeretterjesztő folyóiratokban és hírportálokon, emellett rendszeresen tart előadásokat és távcsöves bemutatókat iskolákban, nyári táborokban és a Szegedi Csillagvizsgálóban.