2024. december 30., hétfő
Nagy kontrasztú változat Alapértelmezett színséma
EN
Szegedi Tudományegyetem Tudásportál

Szegedi Tudományegyetem
TUDÁSPORTÁL

A költészet teológiája: Dante Alighieri (1265-1321)

A „valaha írt legnagyobb irodalmi műről“ (Luis Borges) alkotott interpretációk fő gondolatai a jelenlegi nemzetközi Dante-kutatásban. A középkori világlátás és művészetszemlélet néhány fontos eleme Dante műveiben, poétikájának teológiai alapelveiben. A mű a legkevésbé sem rendszeres filozófiai spekuláció, sokkal inkább színpadra állított emberiség-történet. A földalatti, földi és égi találkozások során bemutatott számtalan, isteni ítélet alá vont jellem, sors, esemény mögül kirajzolódik az általános ember képe, amelyet szent Ágoston az internum aeternummal, a lélek rejtekével hozott összefüggésbe. Az általánosan ismert négy jelentésréteg (történeti, allegórikus, tropológikus, anagógikus) mellett, amelyre a költő is többször explicit módon felhívta a figyelmet, létezik egy másik, csak utalásokból rekonstruálható, rejtett költői szándék is. Az előadó célja ennek megvilágítása. A mű egyedülállósága a világirodlomban abból is adódik, hogy míg a költői alkotások természetes lérformája az idő, a folyamat ábrázolása (a képzőművészeté a tér), addig Dante olyan (túlvilági) valóságot írt le, amelyben már nincs idő. Az idő csak a minden részletében szimbólumokat hordozó alakok, környezet, gesztusok, vgyis mint megtapasztalható téri valóság tűnik fel. A látomásban átélt túvilági utazás egyes állomásai, ezek egymáshoz és a földi valósághoz való viszonya.

 

Az előadó ísérletet tesz két kérdés megválaszolására.

Hogyan látja a Színjáték Istene a világot? Miért lehet az egyik legmodernebb és leginkább aktuális költő a 700 éve halott Dante?

 

Kötelező olvasmány Dante Színjátékának bármely fordítása (Babits Mihály, Nádasdy Ádám, Baranyi-Simon)

Ajánlott kiegészítő olvasmány: Pál József, Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban. Budapest, Akadémiai, 2009.

 

Előadónkról

Pal_JozsefPál József 1953-ban született Gyömrőn, 1971-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait Szegeden, 1976-ban szerzett magyar-olasz szakos tanári diplomát a József Attila Tudományegyetemen. Ugyanebben az évben Firenzében, majd 1980-ban Rómában, 1983-ban Párizsban tanult. Végzés után az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékre került, ahol tizenkét éven keresztül dolgozott, majd, kisebb megszakításokkal, 1989 és 2018 közötti időszakban az Olasz Tanszéket vezette. A SzTE-en és jogelődjén volt dékán és két alkalommal rektor helyettes, 2001-óta folyamatosan a kari (tudományterületi) doktori tanács és a habilitációs bizottság elnöke.

Egyetemi doktor 1978-ban lett, kandidátusi disszertációját 1983-ban védte meg. 1995-ben habilitált, 1996-ban a köztársasági elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. MTA doktori értekezését 2000-ben védte meg. 1995 januárjától a Római Magyar Akadémia tudományos igazgatója, majd az akkor megalakult Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtitkára lett.

Szegedre való visszajövetele után megalapította és másfél évtizeden keresztül vezette a szegedi Olasz Kulturális Központot. Az Olasz Köztársaság tiszteletbeli konzulja (2003-), az olasz köztársasági érdemrend és a magyar érdemrend tiszti keresztjének birtokosa. 2010-ben Dante-könyvéért elnyerte a Premio Internazionale „Flaiano” díjat, amelyet minden évben két nem olasz italianista kaphat meg a világon. Az Országos Tudományos Kutatási Alap keretében végzett munkájáért Ipolyi Arnold díjban részesült. Csongrád Megyéért és Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért Emlékérem kitüntetettje. 2020-ban a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Blazovich Lászlóval közösen hatodik éve szervezi a „Mocsárvilágtól a Dóm térig” című történeti, művelődéstörténeti előadássorozatot a Dóm Látogatóközpontjában.

 

A Magyar Tudományos Művek Tára több mint háromszáz művét tartja számon, közülük harminchat önálló kiadványt, amelynek közel fele külföldön, idegen nyelven jelent meg. Szegedi vonatkozású az Erdélyből Bécsbe hajón szállított, a Maros-Tisza összefolyásnál elsüllyedt római kori feliratokat tartalmazó kövekről szóló forráskiadás (Verona, 2010). Szintén a veronai egyetemmel való együttműködésében jelentette meg Dante Commediája egyik legkorábbi fennmaradt kéziratának (1340) kritikai kiadását.

Szűkebb szakterületén (Dante Alighieri, 18. századi neoklasszicizmus) kívül szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartó könyveket publikált, mint például az olasz-magyar kulturális kapcsolatokról szóló kiadványsorozat, vagy a több alkalommal megjelent Szimbólumtár (Balassi, 1997-), illetve a magyar bölcsészkarokon tankönyvként használt Világirodalom (Akadémiai, 2005-). 1999-től a „Neohelicon. Acta Comparationis Litterarum Universarum” négy idegen nyelven megjelenő nemzetközi irodalomtudományi folyóirat főszerkesztője. Egy évtizede pedig a Tiszatáj irodalmi folyóirat Alapítvány kuratóriumának az elnöke.

Szakmai önéletrajz

Válogatott publikációk