Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

A L’Oréal – UNESCO a Nőkért és a Tudományért Alapítvány abból a célból jött létre, hogy a nők helyzetét előmozdítsa a kutatói pályán, továbbá ösztönözze őket a kiemelkedő és gyakorlatban alkalmazható tudományos eredmények elérésére. 2022-ben Dr. Spohn Réka, volt SZTE-s hallgató, jelenleg pedig a Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársa nyerte el az egyik díjat. Idén huszadik alkalommal adták át ezt a rangos kitüntetést, alumnánk a 12. szegedi kutatónő, aki ebben az elismerésben részesült.

- Gratulálunk az elismeréshez! Milyen érzés elnyerni a díjat?

- Nagyon felemelő érzés és nagy lendületet ad a munkában, és ambíciót ahhoz, hogy merjek nagyot álmodni. Emellett nagyon jó lehetőség hírét vinni a kutatásainknak, közismertebbé tenni a Szegeden folyó tudományos munkát.

- Milyen feltételekkel indulhattak a pályázók, melyek voltak azok a kritériumok, amelyeknek meg kellett felelni?

- Ehhez a pályázathoz be kellett mutatnom, hogy eddigi munkám során milyen eredményekre jutottam, milyen publikációk születtek ezekből, és hogy milyen szakmai visszajelzések érkeztek ezekre a publikációkra. Egy kutatási tervben arról is be kellett számolnom, hogy jelenleg min dolgozunk, mi a célunk, mit szeretnénk megérteni. Ezen kívül a kikötés még a korhatár volt, van egy 35 éves egy 45 éves korig elnyerhető díj is.

- Kutatási témája olyan élettanulmányi területtel foglalkozik, amelyeknek eredményei a gyakorlatban is alkalmazhatóak és előrelépést jelentenek. Röviden összefoglalva miről szól a nyertes pályázat?

- 10 évvel ezelőtt a Pál Csaba vezette Lendület Kísérleti Evolúcióbiológiai Csoportban azt a célt tűztük ki, hogy az antibiotikum-rezisztens szuperbaktériumok terjedésére megoldást találjunk. Ezek a baktériumok nagyon gyorsan alkalmazkodnak a különböző antibiotikumokhoz, így ellenállóvá válnak velük szemben, ezáltal csökken a kezelés hatásossága. Az újabb és újabb antibiotikumok keresése és fejlesztése hosszadalmas folyamat, viszont van egy másik megoldás is. Mivel bármely élőlény, itt most baktérium, ha alkalmazkodik valamihez, akkor más területen enged, vagyis hátrányt fog szenvedni. A másik megoldás tehát az, hogy megtaláljuk azokat a hátrányokat, amelyek a szuperbaktériumok rezisztenciájával járnak együtt, mert akkor azt is kitalálhatjuk, hogyan tudjuk ezt kiaknázni a legyőzésükre.

Ebből az alapgondolatból kanyarodtunk át egy olyan irányba, ahol nem csak az antibiotikumokat használjuk a baktériumokkal szemben, hanem a tartósítószereket is. A kész élelmiszerek, kozmetikai termékek tele vannak tápanyaggal, szóval a baktériumok nagyon szívesen beköltöznének oda, ha nem használnánk tartósítószereket, biocideket, amelyek megakadályozzák a szaporodásukat. Mi most azt szeretnénk kideríteni, hogy a két eljárás között van-e valamilyen összefüggés, vagyis hogy a tartósítószerek használata hozzájárul-e ahhoz, hogy az antibiotikumokkal szemben is ellenállóvá váljanak a baktériumok. Reméljük, jövőre már láthatóvá válnak a kísérletek eredményei, kiderül, hogy jogos volt-e a feltételezés.

- Miért tartja fontosnak ezt a pályázatot? Miért fontos, hogy ráirányuljon a figyelem a kutatónők munkájára?

A lányos-fiús, nőies-férfias címkéktől nagyon nehéz megszabadulni, a mai napig jelentősen befolyásolhatja a karrierválasztást. Épp ezért fontos a kutatónők fókuszba helyezése. Ha már gyerekként látjuk a példát, hogy kutató bárkiből válhat, akkor ez lesz a természetes. Most már azért jól látszik, - például egy pár évvel ezelőtti, Kutatók éjszakájához kapcsolódó rajzpályázaton -, hogy nagyon sok gyermek már női kutatót rajzol. Szerencsére az ő fejükben már él az a kép, hogy a professzorok nem csak férfiak lehetnek.

- Gyermekkorában Önnek volt ilyen női kutató példaképe?

- Engem egyszerűen csak érdekelt a természet, és a szüleim is táplálták ezt a fajta érdeklődést. Először ökológus szerettem volna lenni, az egyetem vége felé kezdett el érdekelni a mikrobiológia, de már javában az SZBK-ban (Szegedi Biológiai Kutatóközpont) dolgoztam, mikor rájöttem, hogy én tényleg kutatni szeretnék, ez az én utam.

- Az SZTE-n végzett, volt olyan esemény vagy meghatározó pillanat, amely megerősítette a döntését a kutatói pályaválasztásban? Illetve, miért pont Szegedet választotta a továbbtanuláshoz?

- Először Budapesten jártam egyetemre, de nagyon megviselt a napi 3-4 óra ingázás, a belvárosi betonrengeteg és hogy szinte alig láttam a napot hétköznap. Voltak barátaim, akik az SZTE-re jártak és azt mondták, szerintük Szegeden százszor jobban érezném magam, én pedig elhittem nekik. Többen itt az SZBK-ban dolgoztak, sokat beszéltek a kutatásukról. Nagyon érdekesnek találtam a témáikat és csábító volt az a szabadság, amivel dolgozhattak rajta. Szeged pedig szerelem lett első látásra, ami azóta is tart.

- Össze lehet egyeztetni a családot és a karriert?

- Ez az egész nekem egy nagy kísérletezés. Ez is. A párommal mindketten nagyon fontosnak éreztük, hogy ott legyünk a gyerekekkel, amikor picik és szükségük van ránk, használjuk ki ezt az időszakot, töltődjünk fel velük és akkor könnyebb lesz majd az elengedés. A nagyobb lányomat a feleségem szülte, akkor két hetet voltam otthon, a kisebbel pedig másfél évet. Mindketten részmunkaidőben dolgoztunk egészen mostanáig, így óvodáig a gyerekek otthon lehettek és oviban is ebéd után mindig értük mentünk. Ez a díj még a gyerekek előtti eredményeimből is fakadt, tehát azt majd csak a jövőben látom meg, hogy mekkora ára volt a előmenetelem szempontjából ennek a döntésnek.

- Úgy gondolom, hogy a kutatás nem egy 8 órás munka, amelyet csak úgy le tud tenni az ember nap végén. Amikor hazaér képes csak az otthoni teendőkkel foglalkozni vagy még folyamatosan dolgozik fejben az aznapi kutatási munkálatokon?

- Igen, ez nagyon érdekes, elég nehéz kikapcsolni. Pontosan ezért szeretek biciklivel járni, mert amíg tekerek, addig átgondolok mindent és kiszáll a fejemből a menetszéllel a munka is. De ha mondjuk, ide jönnek elém a gyerekek és úgy megyünk együtt valahova, akkor érzem, hogy nem teljesen vagyok még ott fejben. Viszont a rugalmasság könnyebbség is, mert például a számítógépes feladatokat otthon, este is meg tudom csinálni, vagy például ha valamelyikünk beteg. Persze máskor meg van olyan kísérlet, amely a hétvégéimet is igénybe veszi. De szeretem, hogy nincs két egyforma munkanap, nem is tudnék úgy élni, hogy minden nap ugyanúgy telik.

Forrás: SZTE Alma Mater

Fotó: SZTE Alma Mater