Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

A laboratóriumi patkányok nemcsak cukik, hanem empatikusak és hűségesek is – derült ki szeptember 27-én, a Kutatók Éjszakáján, az SZTE GYTK alagsorában tartott előadáson.

A laboratóriumi patkányoknak sok fajtája létezik. A kísérletekhez a kutatók igyekeznek olyan állatokat kitenyészteni, amelyek pont arra alkalmasak, amit épp kutatni kívánnak. A Long-Evans elnevezésű fajt a viselkedéstudományoknál, az FHH nevű patkányfajtát a magas vérnyomással kapcsolatos kutatásokra használják. A Sprague Dawley patkányok, jól használhatók reprodukciós vizsgálatokban vagy cukorbetegség kutatására – tudtuk meg Dr. Sztojkov-Ivanov Anitától, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar adjunktusától a kari épület alagsorában.

Az előadáson nemcsak felnőtt egyedeket láthattak az érdeklődők, hanem újszülött kopasz kis patkányokat is. Emberhez szokott barátságosállatok, nem harapnak és karmolnak. Megtudtuk: a felnőtt egyedek testtömege akár 1 kilogramm is lehet. A testhőmérsékletük és vérnyomásuk hasonló értéken mozog, mint az emberé. A táplálékuk egy speciális rágcsáló tápszer, amely tartalmaz minden vitamint és tápanyagot, amire szükségük van ahhoz, hogy egészségesek legyenek. Fontos, hogy kemény eledelt kapjanak, mert az segít koptatni a fogukat, hisz metszőfogaik folyamatosan nőnek. Ha nincs kemény eledelük, nagyra nőnek a fogaik, akkor nem tudnak rendesen táplálkozni, így éhen halnak. A tápszer mellett kukoricát és egyéb zöldségeket szeretnek enni. Átlagosan kettő és három évig élnek. Nagyon mozgékony teremtmények, de csak éjszaka, sötétben. Nappal pihennek. A farkuk pikkelyes, ami hámlik, majd újra visszanő. Érdekesség, hogy nem tudnak izzadni, így a melegben a talpukon és a farkukon adnak le hőt.

Sokan házi kedvencnek tartják ezeket a rágcsálókat, így Dr. Sztojkov-Ivanov Anita felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy érdemes utánajárni, mik azok az zöldségek, gyümölcsök, amit nem ehetnek. A csokoládét nagyon szeretik, és ha mértékkel adjuk nekik, nem is fog megártani. Társaságban szeretnek élni, ezért érdemes legalább kettőt tartani. Ha egyedül kell élniük magányosak, levertek lesznek.

Kísérlettel bizonyították, mennyire összetartó teremtmények. Két patkányt együtt tartottak, együtt nőttek fel és összeszoktak. Az egyiket bezárták, egy kisebb kalodába a ketrecén belül. A szabadon hagyott patkány megtanulta miként tudja kiszabadítani társát. Egy másik alkalommal egy kalodába csokoládé darabokat szórtak és ugyan azzal a módszerrel tudta kinyitni, mint ahogy a társa kiszabadításánál már megtanulta. Az egyikben a társa volt bezárva, a másikban pedig a csokoládé. A szabadon hagyott patkány, előbb az élelmet szerezte meg, de nem ette meg, majd kiszabadította a másik patkányt és együtt fogyasztották el a csokoládét. A kísérlet bizonyította, hogy a patkányok empatikusak és hűségesek.

Fotó és szöveg: Higi Csilla