Jó másfél évtizede - a cystás fibrosisos tüdő "proteáz-antiproteáz harctér"-i tudósítás (1) megjelenése körüli időben - megszaporodtak a neutrophil granulocyták (más néven: polymorphonuclearis leukocyták, PMN) működését, szerepét tárgyaló publikációk.
Terjedelmes (7-38 oldal), tartalmas összefoglalók jelentek meg, melyekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a klasszikus felfogásról és annak módosulását, fejlődését jelentő adatokról. Ezek fontosabb témapontjai, felsorolásszerűen:
A továbbiakban a témára vonatkozó régebbi ("klasszikus"), ám időtálló, valamint az újabb adatok szemelvényszerű és vázlatos ismertetése a mucoviscidosisos betegek ellátását végző CF doktorok, a gyermekorvosok tájékoztatását és érdeklődésük felkeltését célozza.
A neutrophilek sejtfelszíni adhéziós molekuláinak (integrinek) aktivációja során a - citokin, chemokin - stimulus indukálta jelátviteli utak az intracellularis integrin-farokra hatnak. Az aktivációhoz szükséges két folyamat a receptorok konformációjának megváltozása miatt az affinitásuk, valamint - a sejtmembránon való "csoportosulásuk" (clustering) révén – az aviditásuk megváltozása. Az integrinnek az aktin cytoskeletonhoz való kötődése – talin-1, kindlin-3 és más tényezők által – szükséges az adhézióhoz. Újabban a gelsolin-t találták felelősnek a β1-integrin affinitásának szabályozásáért és a sejt adhéziójáért. A neutrophil granulocyta P-selectin glycoprotein ligand-1 (PSGL-1) révén kötődik az érendothel szelektinjeihez, majd a gördülésen (rolling) keresztül eljut az érfalon való átjutáshoz (transmigration). Miután ellátta feladatát (a támadó pathogen "megsemmisítése"), a régi felfogás szerint egyetlen sorsa volt: a sejthalál. Újabban kiderült azonban, hogy visszafelé is migrálhat (fordított migráció). Ezeknek a "vissza-migráló" neutrophileknek lehet szerepe a gyulladás, a proinflammatorikus válasz megszűnésében, és így a szükségtelen további sejtkárosodás kivédésében. A neutrophilek a lymphocyta proliferáció gátlásával modulál(hat)ják az adaptív immunválaszt, és szerepel(het)nek az antigén prezentációjában. Mindez arra utal, hogy a neutrophil granulocyta - a hagyományos felfogástól eltérően – nem tekinthető pusztán antibakteriális funkciójú, rövid élettartamú sejtnek(14). A neutrophilek migrációja - és egyéb termékeik hatása - szerepet játszhat autoimmun betegségekben (pl. rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, vasculitis) is (15).
A neutrophilek migrációja elsődlegesen az érendothelen át történik (transendothelialis). Kóros körülmények között pedig a hámon át, transepithelialisan migráló neutrophilek antimikrobás anyagai (pl. proteázok, oxidánsok, melyeknek célpontjai az epithelialis sejtek) gyulladásos károsodást okozhatnak. Ez szerepelhet különböző tüdőbetegségek pathogenesisében, pl. akut respiratiós distress szindróma (ARDS), krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), cystás fibrosis (16). A neutrophil - mint láttuk - képes átvándorolni a hámon és bejutni a lumenbe (a gastrointestinalis, hepatobiliaris rendszerben, a húgyutakban, a légutakban, pl. cystás fibrosis) is. Ebben mikrobialis termékek (pl. lipopoliszaccharida, LPS) és adhezív kölcsönhatások szerepelnek valamint a Toll-like receptorok modulálhatják a folyamatot. Így a leukocyta - epithel - mikrobialis kölcsönhatások befolyásolják az antimikrobás választ (17).
Az akut respiratiós distress szindróma (ARDS) létrejöttében a neutrophilek microparticulumai és a gap junctionon át történő intercellularis kommunikáció (GJIC) is szerepel. A microparticulumok relative homogén csoportját képezik az exosomák: 50-150 nm átmérőjű, lipid kettősréteggel (sejtmembrán) borított, stimulációra kibocsátott sejtrészecskék. Ezeket, mint keringő bioaktív effektorokat recipiens sejtek internalizálhatják, s így a legkülönbözőbb biológiai funkciókat fejthetik ki. A "sejtközötti rések" - gap junctions - pedig transzmembrán proteinekből, connexinekből épülnek fel, melyek hexagonális connexonokat alkotnak, és kis molekulák számára permeábilisak. Az aktivált neutrophilek felszínén is vannak connexonokat képező connexinek (18). Az aktivált neutrophilekből származó microvesiculumok (neutrophil derived microvesicles NDMV), mint az immunválasz kulcsfontosságú mediátorai, hatnak az endothelsejtekre, thrombocytákra és a myeloid sejtekre (monocyta, macrophag, dentritikus sejt) is (19). A neutrophilek a fertőzések elleni primer védekezésen kívül fontosak a gyulladásos és immunválaszok finom regulációjában is. Ezt különböző citokinek - köztük a chemotaktikus hatású chemokinek - de novo termelésével és kibocsátásával érik el (20). A neutrophilek gyors immunválasza azon is múlik, hogy tárolják az intracellularis proinflammatorikus vegyületeket (citokinek, chemokinek, emésztő enzimek), majd ezeket szabályozott exocytosissal kibocsátják. (E miatt de novo szintézisükre "szinte nincs is szükség"). A neutrophil szekréció három mozzanata: 1. a proinflammatorikus mediátorok szintézise, szállítása, tárolása; 2. a vesiculum mobilizációja és a mediátorok kibocsátása; 3. továbbá ezek de novo szintézisének "felszabályozása" a már a fertőzés, gyulladás színhelyén lévő neutrophilekben (21).
A neutrophil "kritikus" szerepet játszik gazdaszervezet bakteriális és gombás fertőzések elleni védekezésében, de nem megfelelő ("dysregulált") aktivációja viszont autoimmun és gyulladásos betegségek folyamán szövetkárosodáshoz vezethet. A neutrophil felszíni receptorai a pathogen invázió és a gyulladásos környezet felismerését szolgálják. Ide tartoznak a G-proteinhez kapcsolt chemokin és "chemoattraktiv", a citokin, az Fc, az adhéziós receptorok (szelektinek/szelektin ligandok és integrinek), a veleszületett immunválasz Toll-like receptorai és a C-tipusú lektinek. Mindezek sokféle jelátviteli útvonalat aktiválnak (22).
A mikroorganizmusok bekebelezésekor a neutrophil "szintetizálja" és aktiválja a NAPH oxidázt a phagosomában, így szuperoxid aniont és hidrogénperoxidot generál. Ehhez járul még az azurophil granulumok enzime, a myeloperoxidáz. Együttes hatásukra a klorid oxidálódik, hipoklórsav és több más reakciótermék képződik. A phagosoma komponenseinek komplex hatása a bekebelezett mikroorganizmus életképességének elvesztésében tetőzik (23). A Pseudomonas aeruginosa (opportunista pathogen) felelős a krónikus obstruktív tüdőbetegségben szenvedő és a cystás fibrosisos betegek fertőzéses morbiditásáért. Ennek a baktériumnak a phagocytosisában a flagellumok motilitásának is szerepe van (a folyamat a motilis alakok esetében hatékonyabb, viszont a nem motilisak perzisztálnak!). A P. aeruginosa az epithelsejteket is megtámadhatja: az itt, valamint a phagocytosisban szereplő molekuláris mechanizmusok több részlete már tisztázott (24).
2004-ben írták le, hogy a neutrophil képes a kórokozók sejten kívüli elölésére is, ún. neutrophil extracellularis csapda (NET) kibocsátása útján. Minthogy ennek során a neutrophil elveszíti életképességét, a folyamatot NETosis-nak nevezték el. A baktericid hatás a NET összetételéből következik: chromatin filamentumok, DNS, granulum komponensek, hisztonok, cytoplazma fehérjék. Mivel a jelenség más fajokban (növényekben!) is ismert, tágabb értelemben ET-ről beszélhetünk. A NET képződése voltaképpen fertőzésre adott immunválasz, de szerepel számos gyulladásos és autoimmun folyamatban is (25). A hálószerű szerkezetű NET-ek létrejöttének kiváltó okai kevéssé ismertek. A molekuláris mechanizmus egyik tényezőjeként a foszfolipáz C (PLC) szerepel(het) a phagosoma NADPH oxidáz (Nox2 komplex), a reaktv oxigén gyökök (ROS) termelésében. Ezek ("valami módon") transzlokálják a neutrophil elasztázt az azurophil granulumokból a sejtmagba, ahol a hisztonokra proteolitikus hatást kifejtve a chromatin relaxatióját váltja ki, és végül ez a "dekondenzált" chromatin jut ki a NET-ben (26). Az egyik, általánosan elfogadott álláspont szerint a NET képződés (NETosis) a sejthalál különleges formája, amely különbözik a necrosistól és az apoptosistól. Kiváltója a baktériumokkal, gombákkal és/vagy aktivált thrombocytákkal való kontaktus, illetve gyulladásos stimulusok: mindezek szembeötlő morfológiai elváltozásokhoz vezetnek. A NET fő hatása a csapdába esett kórokozó elölése, ám a kibocsátott chromatin és a proteázok a keringésbe jutva prokoaguláns, prothrombotikus hatásúak; a cystás fibrosisos betegek légúti folyadékában megtalálható DNS-fehérje komplexek pedig növelik a köpet viszkozitását és rontják a tüdőfunkciót (27). Nemcsak sejtpusztulással járó ("öngyilkos") NET képződés létezik, hanem - egyes vizsgálatok szerint - vitális NET is, amelynek során a neutrophil nem pusztul el, nem veszti el minden funkcióját. Mindkét forma szerepelhet az autoimmun és vasculitises betegségek pathogenesisében (28).
A neutrophil granulocyta a gyulladás primer mediátora pl. krónikus obstruktív tüdőbetegségben, cystás fibrosisban. A proinflammatorikus stimulusok sejtszinten mobilizálják a Ca2+-t a raktárakból a cytosolba. A homeostasis helyreállítására a "cytosolos" Ca2+ eltakarítása (clearence) a ciklikus AMP-függő protein kináz-modulált endomembrán Ca2+ ATP-áz (PMCA) révén történik, egyéb mechanizmusok mellett. A Ca 2+ homeostasis helyreállítása, az intracellularis Ca2+ raktárak feltöltése – ez úton pedig a neutrophilek "megzabolázása" – farmakológiai mediátorok útján, újszerű kemoterápiás stratégiát jelenthet ezekben a kórállapotokban (29). A neutrophil kalcium- és cink-kötő fehérjét (Calprotectin) tartalmaz. Ennek extracellularis koncentrációja számos kórállapotban (pl. rheumatoid arthritis, Crohn betegség, cystás fibrosis) megnő. Jelentős antifungális hatása mellet chemotaktikus, integrin-aktiváló tényező. Számos sejtféleségre nézve növekedést gátló és apoptosist indukáló hatása van, és gyulladásos mediátornak tekinthető (30). Cystás fibrosisos gyermekekben fertőzéses pulmonalis exacerbatio esetén a Calprotectin (CP) magas szintje jelzi a gyulladásos folyamat kiterjedését. Számos más kórállapotban (pl. gyulladásos bélbetegség, juvenilis idiopathiás arthritis, akut appendicitis, egyes daganatok) megemelkedik a faecalis (FCP) és vagy a szérum (SCP), illetve a monocyták/macrophagok CP szintje (31).
A rák progressziójában szerepelhet a gyulladás: a magas neutrophil / lymphocyta arány (NLR) sok tumorban rossz prognózist jelez. Több mint 40000 beteget felölelő nemzetközi tanulmány szerint a 4 feletti érték kb. másfél-kétszeres kockázatot jelent a különböző jellegű túlélés (overall OS, cancer-specific CSS, progression-free PFS, disease-free survival DFS) tekintetében (32). 138 cystás fibrosisos gyermek kórtörténetének áttekintése alapján az NLR 3 feletti értéke szignifikánsan korrelált a testtömeg index-szel és az alacsonyabb FEV1 értékkel, vagyis a klinikai állapottal, s így hasznos biomarker lehet (33). A neutrophil alapfolyamatainak dysregulatiója súlyos periodontitist okoz állatmodellben és emberben is. Mind az excesszív aktivitás, mind pedig congenitalis funkció-defektus súlyos – korán kezdődő – periodontitishez vezethet (34) A Franciscella tularensis azon kevés kórokozó egyike, amely képes "behatolni" a neutrophil granulocytába – valamint az alveoláris II típusú (AT II) sejtbe és macrophagba. Rendelkezik olyan mechanizmusokkal, melyek "kivédik" a neutrophilek "elimináló" hatását. Valószínű, hogy tularaemiában a neutrophilek nem jelentenek hatékony védelmet, sőt inkább hozzájárulnak a betegség progressziójához. Ezért pl. migrációjuk manipulációja megfelelő kiegészítő kezelés lehet (35). Az asthma ellátásában rögzített indikációi mellett a Montelucast-ról (ciszteinil-leukotrién receptor antagonista) kiderült, hogy hatással van a neutrophil granulocytára, és hatékony (lehet) olyan kórállapotokban, - pl. cystás fibrosis - amelyekben az epithelsejt/neutrophil kölcsönhatás szerepet játszik (36).
* Az összes (1 - 36) Review – az érdeklődők gyors és könnyű tájékozódása érdekében – FullText ( PDF) mellékelten rendelkezésre áll. Az alábbi linken letölthetől: