A klinika történetéről

A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar – Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászai Klinika és Gyermekegészségügyi Központ feladata az általános gyermekgyógyászati és speciális szakirányú kórképek ellátásán túl a jövő orvosainak azon elméleti és gyakorlati gyermekgyógyászati ismeretek átadása, melyek az általános orvosi és fogorvosi tevékenység folytatásához megkívántak. Oktatóink ezen felül mind a védőnők, mind pedig a szakdolgozók rendszeres képzésében is hatalmas részt vállalnak és a modern gyermekorvoslást népszerűsítik a régióban és határainkon túl is.

A Gyermekgyógyászati Klinikán folyamatosan magas színvonalú szakorvosképzés és továbbképzések lebonyolítása is folyik, illetve számos kutatásban járnak élen a klinika Anyagcsere és Genetikai Laboratóriumának dolgozói. Az oktatás és kutatás ezen harmóniája eredményezi a munkatársak ismeretanyagának folyamatos gyarapodását és a gyermekek korszerű gyógyításának elhivatott gyakorlását.

A klinika története

A kolozsvári egyetemet 1921-ben helyezték át Szegedre, ekkor az áttelepülő Gyermekklinikának az 1903 óta működő Szegedi Városi Gyermekkórház (Graef Alapítványi Gyermekkórház) adott helyet a Kossuth Lajos sgt. 35. szám alatt. Vezetője Hainiss Elemér lett. Az oktatás a tanszékvezető jegyzete alapján működött, lényegében a német minta szerinti előadás és betegbemutatás formájában. Klebelsberg Kuno, az akkori kultuszminiszter az egész szegedi egyetem építését a klinikákkal, azokon belül is a gyermekklinikával kezdte. Az egyetem alapkövének letétele egyben a Gyermekklinika alapkövének letételét is jelentette, melyre országos ünnepség keretében 1926. október 5-én került sor. Ezt követően elképesztő gyorsasággal, 2 év, négy hónap alatt elkészült a már mostani helyén álló épület, mely átadása 1929. március 11- én történt. Tervezője Ottovay István (1877-1945) volt. A két épületből álló klinika (mai Gyermekklinika és Fül-orr-gégészeti klinika – ahol a fertőző gyermekeket különítették él) 28 kórtermében 96 ágyat helyeztek el. Ekkor már a most ismert előadó helyén lévő tanterem, valamint az első emelet déli szárnyán modern kialakítású csecsemő- és koraszülött részleg helyezkedett el. Az egyes kórtermek – számozás helyett – nagy gyermekorvosok nevét viselték: pl. Bókay, Cerny, Marfan, Schöpf-Merei. 1930. augusztus 1-én, a budapesti I. Sz. Gyermekklinikika vezetésével Hainiss Elemér professzort bízták meg, az ő távozásával a Szegedi Gyermekklinika megbízott vezetője Waltner Károly lett (1930. augusztus 1. - 1931. július 31-ig).

1931-től kiváló orvosi és nagyértékű tudományos munkásságának eredményeként a gyermekklinika élére Kramár Jenő került kinevezésre. Kutatásai szinte a gyermekgyógyászat egészét átölelték, kiváló orvosi és nővéri gárdát nevelt, vezető munkatársai közül Bános Alajos, Blazsó Sándor, Dobszay László, Petrányi Győző, Troján Emil és Waltner Károly emelendők ki. A gyermekklinika szakmai sikerei és maga az épület is az akkori magyar egészségügy egyik büszkesége volt. Dr. Kramár Jenő professzor úr 1937-38-ban az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, később 1943-44-ben rektora is lett.

1939-ben kitört a II. világháború. Az 1940. augusztus 30-i II. bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt és Székelyföldet visszacsatolták az anyaországhoz, így az ideiglenesen Szegeden működő Ferencz József Tudományegyetem visszatérhetett Kolozsvárra. Szegeden jogi értelemben új egyetem jött létre (Horthy Miklós Tudományegyetem) melynek első rektorává Szent-Györgyi Albertet nevezték ki, a Gyermekklinika tanszékvezetője Kramár Jenő maradt. A II. világháború 1944-ben érte el a várost, ami sajnálatos módon a Gyermekklinikának sem kegyelmezett, 1944. szeptember 3-án 10 óra 45 perckor 7 találat érte és lényegében teljesen megsemmisült. A klinika előtt álló „Anyaság” elnevezésű szobor, mely Klebelsberg személyes ajándéka volt (Margó Ede szobrászművész munkája), csodával határos módon sértetlen maradt. A szovjet megszállás hírére a várost kiürítették, így a klinikusok nagy része elhagyta a várost. Kramár professzor után a Gyermekklinikát igen nehéz körülmények között majd egy évig (1944-45) tanítványa, Blazsó Sándor vezette. A klinika lebombázásával a gyermekellátás rövid ideig a szülészeti klinikán, majd ismét a Kossuth Lajos sgt. 35. szám alatt működött, 1945-47-ig Török Gábor megbízott vezetésével.

A Gyermekklinika épületét Waltner Károly tanszékvezető professzor irányítása alatt építették újra, melynek 1947-től tanszékvezetője lett. Az újjáépített klinika átadására 1950. december 21-én került sor, tervezője Csonka Pál építőmérnök, műegyetemi tanár. Az ágyak száma ekkor 186 volt. Újraindult a klinikán a gyógyítás, oktatás és kutatás. Waltner professzor mottója a klinikán: „Mindent a betegekért” volt. A professzort egész életében a gyermekszeretet, az önzetlenség és a legelesettebbekken való segíteni akarás hajtotta, és amikor legnagyobb értékét, egyetlen gyermekét elragadta a rideg sors, hatalmas anyagi áldozatot magára vállalva egy új osztályt építtetett az egészségügyi gyermekotthon fogyatékos betegei számára. Tiszteletére 1994-től az intézmény az ő nevét viseli az Agyagos utcában (Dr. Waltner Károly Otthon).

A gyermekklinikát Waltner Károly után megbízottként Ivády Gyula (1960. szeptember 1-től 1961. szeptember 30-ig), majd Koltay Miklós (1961. október 1-jétől 1962. december 31-ig) vezette. Ezen köztes időszakban nagy veszteség érte a klinikát, ekkor került a fertőző betegek ellátását szolgáló épület a Fül-Orr-Gégészeti Klinikának átadásra.

Ebben a zűrzavaros időszakban 1963-ban került a klinika élére Boda Domokos, aki 28 éven keresztül, 1991-es nyugdíjazásáig állt a klinika élén. Tudományos munkásságát számos szakmai cikk és értekezés jellemzi. Kiváló orvos, kiváló újító, a munkaérdemrend arany fokozata, Széchenyi díj és más számos emlékérem tulajdonosa. Munkássága döntően befolyásolta a csecsemő- és gyermekgyógyászat fejlődését, a csecsemőhalandóság csökkenését. Számos tevékenység között a hazai intenzív terápia betegellátási rendszer alapjait is ő teremtette meg. Szakmai eredményeit nemzetközileg is elismerték.

Ez idő alatt, 1966. szeptember 1-től nyílt meg az önálló Gyermeksebészeti osztály Altorjay István vezetésével, mellette dolgozott Füzesi Kristóf és 1967-től Praefort László is.

Boda Domokost 1991. július 1-jén Pintér Sándor követte a Gyermekklinika élén. Kilenc éves vezetői munkája alatt célkitűzése volt, hogy menedzservezetőként a korábbi értékeket gondosan megőrizve segítse a klinika közösségét, az oktatást, a betegellátást és a kutatás egyes területein további előrelépéseket tegyen. Nevéhez fűződik az 1996-tól máig minden hónap első keddjén megrendezésre kerülő Tiszaparti esték regionális továbbképző konferencia. Vezetése alatt, 1998-ban történt a nagy sajtóvisszhangot kiváltó esemény, a sziámi ikrek szétválasztása, melyet Füzesi Kristóf gyermeksebész professzor és csapata bravúros munkájának köszönhetünk.

Átmenetileg, 1994-1999 között a gyermek és serdülő pszichiátriai osztály szervezetileg a Gyermekklinikához került, majd 1999. január 1-től a Gyermekklinika jelentős támogatásával önálló osztály címet kapott. Ebben az időszakban történt a klinika épületének teljes felújítása, alapterületnek bővítése is, az ünnepélyes átadásra 1997. június 13-án került sor – az intézet külső megjelenése méltó lett belső értékeihez.

A városi vezetés alatt álló szegedi Gyermekkórház igazgatója 1990-tól Tekulics Péter volt. Nevéhez fűződik a „Szegedi Gyermekekért Alapítvány” létrehozása, mely a gyógyító munka minőségét javító korszerű eszközök beszerzésére irányult. A főigazgatót magas szintű szakmai és tudományos munkája, kollegialitása, a betegeiért mindent megtevő, kollégáiért mindig kiállni kész egyénisége Szeged kiemelkedő̋, megbecsült személyiségevé tette. 2013-ban, 9 évvel a köztiszteletben álló gyermekgyógyász professzor halála után, az alapítványt az ötletgazda emlékére „Dr. Tekulics Péter a gyermekekért” alapítvánnyá nevezték át, mely jelenleg a szegedi Gyermekklinika hivatalos alapítványa.

1999-től a gyermekklinika tanszékvezetője Túri Sándor lett. Fő érdeklődési területe a nephrológia, a hypertonia, az intenzív ellátás és a heveny életveszéllyel járó klinikai kórképek voltak. Ezen időszak alatt tovább feljődött a gyermek-intenzív ellátás: a korábban 5 ágyra redukált intenzív osztályt 12 ágyra feljesztették. További beruházással új ambulanciákat hoztak létre. 2004-ben a klinikához építettek egy kétszintes, 400 m2 területű, 16 ágyas gyermekonkológiai osztályt, melynek átadására a klinika 85. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen került sor. Sokat fejlődött a neonatológiai ellátás Katona Márta munkássága folytán, illetve megszervezésre került a regionális újszülött-szállítási rendszer is (Pintér Sándor). A gyermekkardiológia terén kiemelkedő eredménynek számított, hogy önálló szívsebészeti osztállyal Dél-Magyarország gyermekkardiológiai és gyermekszívsebészeti központja lett Szeged. 2004. szeptemberében, Dr. Tekulics Péter halála után született meg a döntés, hogy egyesítik Szeged város gyermekegészségügyi intézményeit: az egyetemi gyermekklinikát (Gyermekklinika „A” részleg néven), az Újszegedi Gyermekkórházat (Gyermekklinika „B” részleg néven), az Ifjúsági Szakorvosi Rendelőintézetet, az Ifjúságpszichiátriai rendelőintézetet és Gondozót, valamint 11 iskolaorvosi, 11 iskola-fogorvosi és 11 iskolavédőnői rendelőt. Az új intézet neve: Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ lett, a megalakulás időpontja 2005. január 1. volt.

2013. július 1-től az intézetvezetői teendőket Dr. Bereczki Csaba látja el a Gyermekklinikán.

Forrás: Túri S., Hencz P., Virág I.: A szegedi gyermekklinika története, 2006