Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

Magyarországon a „vörösiszap” szóról bizonyára mindenkinek a devecseri és kolontári 2010-es katasztrófa jut először az eszébe. A tragédiát követően, érthető módon, kevesen gondolnának arra, hogy a vörösiszapot, az alumíniumgyártás melléktermékét esetleg fel is lehetne használni valamire. Pedig hasznosítására számos kísérlet történt már, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ezért mára hatalmas méretekben halmozódott fel a Földön, becslések szerint 4 milliárd tonna a teljes mennyiség - ebből több mint 600 Kheopsz piramist lehetne építeni. Az SZTE TTIK Anyag- és Oldatszerkezeti Kutatócsoportja a Dubaiban működő El Taweelah alumínium gyártól azt a felkérést kapta, hogy kísérletezzen ki egy olyan módszert, amivel a gyárban képződő évi mintegy 3 millió tonna (!) maró hatású, erősen lúgos vörösiszapot hatékonyan és tartósan semlegesíteni lehet, amit ezt követően megfelelő adalékolással termőfölddé tudnának alakítani. Talán szükségtelen mondani, micsoda értéke lenne ennek a túlnyomó részben sivataggal borított Dubaiban, ahová a legnagyobb mennyiségben importált termék éppen a termőföld! A kutatások nemzetközi együttműködésen (Emirates Global Alumínium, Dubai – University of Queensland, Ausztrália – SZTE, Magyarország) alapulnak. Az előadásban szeretném bemutatni, hogy hogyan járult hozzá kutatócsoportunk a vörösiszap alapú „turba” (arabul تُرْبَة, vagyis „termőföld”) előállításához, amelyet ma már félüzemi körülmények között termelnek a dubai gyárban. Az előadás során arról is szeretném meggyőzni a hallgatóimat, hogy az olyan, bizonyítottan komoly veszélyeket hordozó anyagoktól, mint amilyen a vörösiszap is, nem szabad félni. Sokkal okosabb, ha megszelídítjük, vagyis megismerjük kémiai tulajdonságait és annak birtokában kidolgozzuk, hogy hogyan alakíthatjuk át számunkra hasznos anyaggá, mint ahogyan az a „turba” előállításának során is történt.

Előadónkról

Sipos Pál (https://www.staff.u-szeged.hu/~sipos/index.html) 1984-ben szerzett kémia-fizika szakos középiskolai tanári diplomát a Szegedi József Attila Tudományegyetemen. Egyetemi doktori értekezését 1988-ban, a kémia tudomány kandidátusa címét 1994-ben, akadémiai doktori értekezését 2009-ben védte meg. 2014 óta a Kémia Intézet (https://www.chem.u-szeged.hu) Molekuláris és Analitikai Kémia Tanszékén (http://www2.sci.u-szeged.hu/inorg/) egyetemi tanár.

A TTIK Kémiai Intézetében működő Anyag- és Oldatszerkezeti Kutatócsoport, MASOST (http://www2.sci.u-szeged.hu/masost/index.html) vezetője. Témavezetésével illetve társ-témavezetésével eddig 21 hallgató szerzett PhD fokozatot és további 5 hallgató PhD cselekménye van folyamatban.
Tudományos kutatóként főként vizes oldatok kémiájával foglalkozik, elsősorban ipari szempontból fontos oldatokban előforduló komplex részecskék szerkezetének és egyensúlyainak, valamint az ezekből az oldatokból kiváló szilárd vegyületek szerkezetének jellemzése tekinthető fő kutatási területének.