
Modern emberként teljesen hozzá vagyunk szokva, hogy ahova csak nézünk, írással találkozunk. Ez alapján talán nem is meglepő, hogy olvasás közben mindenkiben ugyanaz a jól körülhatárolt agyterület aktiválódik. Másfelől nézve azonban kifejezetten ellentmondásos ez a helyzet, mivel az írás egy – evolúciós időskálán nézve – friss kulturális találmány. Bár az arcfelismerés és a szófelismerés agyi központjai egymás tükörképeként helyezkednek el a jobb és a bal agyféltekében, az eredetük mégis eltérő: míg az arcfelismerés egy veleszületett funkció, az olvasás még nem lehet a génjeinkben. Hogyan képes egy ősrégi agy ilyen specializáltan végezni egy új feladatot? És ha már az olvasás agyi elhelyezkedése is meglepetéseket tartogat, mi a helyzet az itt végbemenő, másodperc töredéke alatt lejátszódó részfolyamatokkal? Előadásomban szeretnék betekintést nyújtani az olvasó embereknek arról, hogy mi minden történik a “motorháztető alatt”.
Előadónkról
Benyhe András az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Élettani Intézetének adjunktusa. Felsőfokú tanulmányait Szegeden végezte, orvosi diplomáját 2017-ben szerezte, majd PhD fokozatát idegtudomány szakirányon 2023-ban kapta meg. Oktatóként az orvosképzésben dolgozik, orvosi élettant oktat, ezen munkájáért 2021-ben megkapta a "második évfolyam legjobb angol nyelvű oktatója" hallgatói díjat, valamint 2025-ben az "Év Fiatal Oktatója" egyetemi kitüntetésben részesült. Tudományos kutatási munkája az olvasás idegrendszeri folyamatait érinti, viselkedéses és elektroenkefalográfiás módszerekkel.



