Az információs társadalom születésekor sokan remélték, hogy az új kommunikációs technológia elhozza majd a teljes körű demokráciát: egyenlő hozzáférést biztosít mindenkinek a tudáshoz, elősegíti a tudás és a gazdasági javak egyenlőbb eloszlását, az emberi kapcsolatok időtől s főleg helytől függetlenül fenntarthatóvá, erősebbé válnak. Ma már tudjuk, hogy nemcsak hogy nem következett be az új aranykor, de a szakadékok növekedtek, a veszélyek megsokszorozódtak a korábbiakhoz képest.
Hogyan hatott a digitalizálódás az emberi kapcsolatokra? Megerősítette-e a kisközösségeket vagy inkább szétzilálta a meglévő érzelmi kötelékeket? Szabadabbá vált-e önmagunk és közösségünk nyelvi identitásának kifejezése, vagy fokozódott a nyelvhasználati normativitás? Előadásomban ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, s választ keresünk arra is, vajon tévútra jutott a digitális társadalom vagy ellenkezőleg: előre megjósolható volt, hogy a kezdeti remények nem fognak valóra válni? Végül pedig azt a kérdést tesszük majd föl: van-e kiút a digitális káoszból?


Az előadás megvalósulását az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatja. A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.

Előadónkról

Sandor_KProf. Dr. Sándor Klára nyelvész, kultúrtörténész, az MTA doktora. Az SZTE BTK egyetemi tanára, a Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék vezetője, valamint az SZTE IKIKK IKT és Társadalmi Kihívások Kompetenciaközpontjának s egyben a Kulturális Örökség és Digitális Társadalom kutatócsoportjának vezetője. Az MTA Művelődéstörténeti Bizottságának tagja, az MTA Identitástörténeti Munkabizottságának elnöke.

Kutatási területe az evolúciós nyelvelmélet és a nyelvszociológia, ezen belül a nyelvi változás, a nyelv, a kultúra és a társadalom összefüggései, valamint a 21. századi kommunikáció sajátosságai. Nyelvtörténészként a honfoglalás előtti török–magyar kapcsolatokkal és általában véve a társas szemléletű (szocio-)történeti nyelvészet kérdéseivel, kultúrtörténészként elsősorban a magyar identitás változásaival, a hunhagyomány történetével és a székely írás történetével, valamint jelenkori használatával foglalkozik. 2021-ben megkapta az Akadémiai Díjat és az SZTE Publikációs Díját.