foto_honlapra5


A történelem során a mezőgazdaság mindig rendszeresen változó környezeti és társadalmi feltételekhez alkalmazkodva látta el fő feladatát, az emberiség élelmiszer alapanyagának előállítását. Nincs ez másképp napjainkban sem, amikor a klímaváltozás és a Föld növekvő népességének ellátása által szabott feltétel- és követelményrendszer keretei közt kell megtalálni az egyensúlyt az új technikai megoldások alkalmazása és a fenntarthatóság között. A ma alkalmazott növénytermesztési-kertészeti és állattenyésztési technológiákban a fenntarthatóság szempontjai és a digitalizáció előnyei egymást erősítve jelenhetnek meg. Így a mezőgazdasági termelés aktualitásai közé tartoznak olyan, első látásra egymással összeegyeztethetetlennek tűnő területek, mint a regeneratív és a precíziós mezőgazdaság, vagy az ökogazdálkodás és a biotechnológia. A fent említettek mellé legújabb trendként sorolhatók a digitalizáció újdonságai, mint a robotok, drónok és a generatív mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű felhasználása, a vertikális termesztés, az állatjólléti-állategészségügyi szempontok erősödése, az alternatív fehérjeforrások, alternatív takarmánykiegészítők bevezetése. Az előadás a hazai és nemzetközi mezőgazdaság aktualitásaiba és jövőbe mutató, innovatív trendjeibe nyújt átfogó betekintést, a fenntarthatóság vezérfonalára felfűzve.

Előadónkról

Monostori Tamás okleveles agrármérnök, a növénytermesztési és kertészeti tudományok habilitált doktora. Makón született, de szegediként nőtt fel. A Radnóti Miklós Gimnázium speciális biológia tagozatán érettségizett, majd 1991-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán végzett okleveles agrármérnökként, trópusi-szubtrópusi mezőgazdasági szakirányon.
Az egyetem végéig haltenyésztőnek készült, ennek ellenére saját döntéséből következően első munkahelye a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet lett. Itt Barabás Zoltán akadémikus munkacsoportjában a mutáns-előállítással és a búzanemesítéssel kapcsolatos szántóföldi, üvegházi és in vitro szövettenyésztési munkákban szerzett gyakorlatot.
A munkacsoport megszűnésével, 1993-ban pályafutását az SZTE Mezőgazdasági Kar jogelődjénél Hódmezővásárhelyen folytatta. Jelenleg is itt a Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézet főiskolai tanára, 2007-től vezetője, növénynemesítési, növénytermesztési, biotechnológiai témájú tárgyak oktatója.
Fokozatszerzéshez kapcsolódó kutatásait, oktatói munkája mellett, a Gabonakutatóban folytatta, Pauk János csoportjában. Több fajon végzett kísérleteik legfontosabb eredménye a tritikále mikrospóra tenyésztés módszerének kidolgozása volt.
Kutatói pályáján meghatározó jelentőségű volt az a két év, melyet a halle-i Növénybiokémiai Intézetben, Bettina Hause kutatócsoportjában doktoranduszként töltött. Itt a jazmonátok árpa fejlődésében betöltött szerepének vizsgálatához kapcsolódóan végzett szövettenyésztési, genetikai transzformációs és molekuláris biológiai munkákat.
„Microspore culture and genetic transformation studies in barley and triticale” címmel készült PhD értekezését 2003-ban védte meg a Szent István Egyetem Növénytudományi Doktori Iskolájában.
Az elmúlt évtized során kutatásának fókuszában az édesburgonya állt. Munkatársaival együtt többéves kísérletekben vizsgálták a batáta termesztéstechnológiájának elemeit, a hazai termésátlagok és termésbiztonság javításának céljából. E témából habilitált 2022-ben a Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári karán.
Az utóbbi pár évben - részben visszatérve a „gyökerekhez” - haltenyésztéssel kapcsolatos kutatásokat is végez, melyek keretében beindította a Mezőgazdasági Karon működő akvapóniás rendszert, és átvette a Halgazdálkodás tárgy oktatását.
Oktatóként fontos feladatának tekinti az érdeklődő hallgatók bevonását a kutatómunkába. Külső konzulensekkel való együttműködésben hallgatói többször értek el helyezést az OTDK Agrártudományi Szekciójában.
Több szakmai szervezet tagja, több cikluson keresztül töltötte be a SZAB Mezőgazdasági Szakbizottságának és Növénytermesztési és Növénynemesítési Munkabizottságának elnöki tisztét.
Nős, három felnőtt korú gyermek édesapja. Akvarista és zenész, lanton, gitáron, valamint egyéb húros és fúvós népi hangszereken játszik.