Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

Az érdeklődők tájékoztatást kaphatnak a Mohácsi Nemzeti Emlékhely III. sz. tömegsírjának 2020-21-22-es feltárási munkáiról, és megismerkedhetnek a terep-antropológiai és laboratóriumi kutatásaink eddigi tapasztalataival.
Az előadás keretében röviden bemutatjuk a mohácsi csatához köthető, eddig ismert 5 tömegsír kutatásának és felfedezésének történetét, ill. az 1976-os előzetes embertani szakértői szemle eredményeit. A csata évfordulójának közelgő 500. évfordulóját megelőző kutatások keretében, 2020-ban elindított kutatási programok egyik legfontosabb eleme a korábbi felszíni szemlézésekkel szemben immár teljeskörű antropológiai feltárás és az arra épülő vizsgálat-sorozat. A jelenleg is folyó feltárásokon a terepi antropológiai feladatokat, és az emberi maradványok tudományos vizsgálatát a SZTE Embertani Tanszék munkatársai, doktoranduszai, társult kutatói, hallgatói végzik. Előadásunk erről a kutatásról számol be - rávilágítva arra, hogyan járul hozzá a biológiai antropológia történelmi ismereteink pontosításához az 1526-ban kegyetlen körülmények között elhunyt hősök maradványainak vizsgálatával.
A Mohács 500 projekt egyik legfontosabb célkitűzése - és egyben komoly kihívás a szegedi antropológia számára - az 1526-ban tömegsírba dobált, a magyar sereget (és szövetségeseit) képviselő összekeveredett csontváz-maradványok egyénenkénti szétválogatása, annak érdekében, hogy 2026-ban méltó újratemetésük biztosítható legyen. Eddigi terepantropológiai megfigyeléseink, és előzetes laboratóriumi vizsgálataink alapján valószínűsíthető, hogy a biológiai antropológiai kutatások eredményei pontosítani fogják az 1526 augusztusi végi mohácsi eseményekkel kapcsolatos ismereteket.

Előadónkról

Dr. Pálfi György antropológus, egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézet Embertani Tanszék vezetője.

Biológus diplomáját 1989-ben a József Attila Tudományegyetemen szerezte, OTDK szereplése és paleopatológiai kutatási teljesítménye alapján Pro Scientia Aranyéremben részesült. Francia-magyar társ-témavezetéssel szerzett PhD fokozatot 1993-ban Aix-en-Provence-ban. 1994-ben kapta meg Magyarországon a biológia tudományok kandidátusa fokozatot. 1996-98 között a JATE Embertani Tanszék tudományos főmunkatársa volt. 1991 – 2000 között számos magyar-francia paleopatológiai kutatási program vezetője, több nemzetközi konferencia szervezője; doktoranduszként, poszt-doktori ösztöndíjasként, CNRS-kutatóként, majd az Université de la Méditerranée (Marseille) oktatójaként hat évet töltött Franciaországban. 2000-ben habilitált Marseille-ben az Université de la Méditerranée Orvostudományi Karán. 2000 és 2002 között az Oktatási Minisztérium tehetséggondozási programokkal megbízott felelőse és a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár antropológusa volt. Múzeológus-kutatóként bekapcsolódott a hazai múmiakutatásokba is. 2002-2007 között diplomataként a Magyar Köztársaság Párizsi Nagykövetségén dolgozott. Tudományos és technológiai attaséként a francia-magyar K+F és innovációs együttműködések koordinátora, számos új program és együttműködés elindítója volt. 2007 és 2008 között a Balassi Intézet Támogatásszervezési Igazgatóságát vezette. 2007 és 2010 között a nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) szerződéses munkatársaként a francia-magyar K+F projekteket koordinálta. 2011 és 2015 között az SZTE Rektori Hivatal nemzetközi és közkapcsolati igazgatója volt. 2007 szeptemberétől az SZTE TTIK Embertani Tanszék oktatója, egyetemi docens, tanszékvezető. Fontosabb kutatási területei a paleopatológiai differenciáldiagnosztika; bizonyos fertőző megbetegedések (pl. tbc, lepra, szifilisz) evolúciója és paleoepidemiológiája; történeti népességek összehasonlító paleopatológiai vizsgálata. Több mint kétszáz tudományos közlemény szerzője, több szakkönyv szerkesztője, számos nemzetközi konferencia szervezője. 2011-ben a nagy sikerű Szent-László kutatás egyik vezető-koordinátora volt. 2009-ben és 2013-ban Egyiptomban folytatott antropológiai és paleopatológiai kutatásokat. 2020 szeptemberétől irányítja a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen folyó terepantropológiai feltárásokat és az azokhoz kapcsolódó tudományos vizsgálatokat. 2013-ban a francia Akadémiai Pálmák Rendje lovagi fokozata, 2020-ban a Magyar Érdemrend lovagi fokozata állami kitüntetésekben részesült.

Szakmai önéletrajz

Válogatott publikációk