Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

Habár az utóbbi évtizedekben már a hétköznapi élet számos területén találkozhatunk lézerekkel, mégis még mindig bizonyos misztikum lengi körül őket. Az első lézert éppen 65 éve, 1960-ban építette meg Theodore Maiman amerikai fizikus, míg az első hazai lézer 1963-ban a KFKI Fizikai-Optikai Laboratóriumában kezdett működni, melyet szorosan követtek a szegedi lézerfejlesztések. Azóta a lézer kitört a kutatólaboratóriumokból, egyaránt sikerrel hódította meg az ipar, orvostudomány, szórakoztatóipar, távközlés, közlekedés, haditechnika, stb. számos területét. Az előadás során több konkrét példán keresztül bizonyítjuk rendkívüli sokoldalúságát, bemutatva néhány friss kutatási eredményünket is, többek között arról, hogy hogyan lehet alkalmazni a lézert a gyógyszeriparban, a mezőgazdaságban vagy éppen a labdarúgásban, az edzéstechnika fejlesztésében.

Az előadás megvalósulását az RRF-2.1.2-21-2022-00012 azonosítószámú, Komplex Digitális Modellváltás – intelligens fokozatváltás projekt támogatja. A projekt Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervének keretében valósul meg.

Előadónkról

Dr. Hopp Béla a Fizika Tudomány doktora, egyetemi tanár, az SZTE TTIK Fizikai Intézetének vezetője. A lézerek anyagmegmunkálási és orvosi, gyógyzseréstudományi alkalmazásai terén végzett kutató- és oktatómunkája iskolateremtő és kimagasló. Az Intézet irányítása mellett jelentős munkát végez egyetemi és országos szintű tudományos testületekben és a természettudományos ismeretterjesztés területén.
Dr. Hopp Béla 1989-ben szerzett fizikus diplomát a József Attila Tudományegyetemen. Tanulmányai befejezése után az újonnan alakult Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéken működő Magyar Tudományos Akadémia Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoportjában dolgozott, és részt vett a szakmai és adminisztratív irányításában is a csoport fennállásáig. 1998–ban Fizika Tudomány kandidátusa, 2009-ben a Fizika Tudomány doktora címet szerzett. Doktori értekezésének címe: Impulzus lézeres anyagátviteli technikák az anyagtudományban és a biológiában. 2012-ben habilitált fizikából. Munkája során létrehozta és azóta is vezeti a Fény-anyag kölcsönhatási csoportot, amelyben a kutatókon kívül egyetemi hallgatók, sőt érdeklődő középiskolás diákok is dolgoznak az aktuális kutatási feladatokon. Kutatásaik részben az SZTE Általános Orvostudományi és Gyógyszerésztudományi Kar több intézetével való együttműködés kereti között, a lézerek orvosi, biológiai alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatával folynak. Kétszáznál több publikáció szerzője, társszerzője, melyek összesített impakt faktora 273, független idézettsége 2300. 36 éve résztvevője, később irányítója az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék, 2020-től a Fizikai Intézet oktató munkájának. Számos kurzust tart többféle TTIK-s szakos hallgatóknak. Irányításával elkészült több mint 50 szakdolgozat és diplomamunka. Alapító- és törzstagja és 2024 február óta elnöke az SZTE Fizika Doktori Iskolájának. Oktató munkája során háromszor nyerte el az Aranykréta díjat, azaz a legjobb előadónak megszavazott hallgatói elismerést. A fizika népszerűsítését és a beiskolázást segíti a folyamatos kapcsolattartás a régiós, sőt az SZTE távolabbi vonzáskörzetében lévő általános- és középiskolákkal. Vezetése alatt sikerült megfordítani a fizika szakot választó hallgatók létszámának csökkenő tendenciáját.
Oktató és kutatómunkájának elismeréséül 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia Ifjúsági Díját, 2013-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Budó Ágoston-díját, 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, 2021-ben Rektori elismerő oklevelet, idén pedig a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét (polgári tagozat) kapta meg.