DSC_0060


Miért éppen Torontál vármegye? Kevesek számára ismert tény, hogy Szeged városa a 18. és 19. században rendkívül jelentős „expanzív népesedéspolitikát” folytatott. A „szögedi kirajzások” eredményeképpen számos új település létesült, illetve éledt újra. A Szegedről és környékéről származó magyarság szerepet vállalt több vármegye újranépesítésében, azonban a „fő csapásirány” a magyar szempontból teljesen „kiürült” Torontál vármegye területére irányult.

A vármegye, valamint az egész Bánság etnikai-felekezeti (vallási) jellemzőire a török kori sajátosságok mellett a császári adminisztráció (1718-1778/1779 közötti) rendelkezései és ténykedései is rányomták a „bélyegét”. Amíg a szerbség és a románság jobbára „spontán” migráció eredményeképp került a Bánság területére, addig a többi népelem (pl.: németek, csehek, szlovákok, horvátok, bolgárok, stb.) jobbára szervezett telepítés következtében érkeztek a térségbe. A magyarságot sokáig szándékosan meggátolták, hogy ismét birtokba vegye ősei földjét. Ezért jelentős „lépéshátrányba” került főképp a németekhez, a románokhoz és a szerbek képest. A helyzetet súlyosbította, hogy a Bánság területéről a magyar nemesség is kiveszett, ezért a magyar nemesi családok is jobbára csak a 18. század végén érkeztek erre a területre. Ezt bizonyítja, hogy a három bánsági vármegye – Torontál, Temes és Krassó vármegyék – élére kezdetben „behozatali” főispánok kerültek, vagyis olyan nemesi családok tagja, akiknek a történelmi Magyarország más területein voltak jelentősebb birtokai.

A magyarság, hibába volt például Szeged szabad királyi, majd törvényhatósági jogú város „expanzív népesedéspolitikája” és ennek eredménye, az ún. „szögedi kirajzás”, hátrányos helyzetbe került a másik három – előbbiekben említett – nagy népcsoporthoz képest. Ennek következményei a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) aláírásakor kegyetlenül megmutatkoztak. Ezen szomorú mementó ellenére okvetlenül szükséges Szeged városának talán legnagyobb demográfiai vállalkozására emlékeznünk.

Előadónkról

Gyemant_Richard_fenykepDr. Gyémánt Richárd 1979. április 17-én született Szegeden. Felsőfokú tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, ahol 2002-ben diplomázott. Később ugyanitt – az Európa-jogi szakjogász képzés keretein belül – posztgraduális diplomát is szerzett. Ezzel párhuzamosan, 2003. szeptember 1-től 2006. június 30-ig a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán a „Demográfia” programban, PhD képzésen vett részt, ahol 2008. június 28-án sikeres PhD doktori fokozatot szerzett. Egy évtized múlva, 2018-ban ugyancsak a szegedi jogi karon habilitált.

A 2003-as esztendőtől több felsőfokú intézményben is oktatott, hat évig a Károli Gáspár Református Egyetem, valamint tizenkét évig az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Karán is tanított. Emellett a „régi gyökerektől” sem vált meg, ugyanis – 2002-től – a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Statisztikai és Demográfiai Tanszékének is munkatársa maradt. A sikeres habilitációs védés után 2019-től a szegedi tanszék egyetemi docense.

Kutatási területe – amelyből PhD disszertációját is írta, illetve habilitációs előadásait is tartotta – a határon túli magyarság demográfiai sajátosságai, amely témakört nem csak demográfiai, hanem népesedéstörténeti, illetve társadalomstatisztikai szempontok alapján is igyekszik körbejárni.

Mivel úgy tartja, hogy határon túli hét terület magyarságának, illetve a velünk szomszédos népeknek a kapcsolata, kultúrája nem érthető a terület beható tanulmányozása nélkül, ezért nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy, mind a hét területet bejárja. További érdeklődési területe a történelmi Magyarország népesedéstörténete, különös tekintettel a 16-18. századi sajátosságokra. A szegedi jogi kar nemzetközi tanulmányok alap- és mesterképzésén „A képrombolástól a batáv forradalomig” címmel előadásokat tart az újkori – 16. és 18. századi – Németalföld nemzetközi kapcsolatrendszeréről, gazdaság-, had-, kultúr, alkotmány- és népesedéstörténetéről, különös tekintettel a mai Hollandia (Nederland) és Flandria területére. Továbbá ugyanott „A Koronák Uniójától az egyesülési törvényekig” címmel előadást tart a 17. századi Anglia, Írország és Skócia korabeli alkotmány-, dinasztia-, gazdaság-, had-, kultúr- és népesedéstörténetéről.

További kutatásai területei – a teljesség igénye nélkül – a társadalomstatisztika, az igazságügyi statisztika, az általános demográfiai területeken belül pedig elsődlegesen a mortalitás és morbiditás, valamint a migrációs népmozgalmi folyamatok keltik fel érdeklődését.

Tudományos tevékenységét tekintve 2003 óta számos tanulmánya, cikke, valamint szakkönyve jelent meg az előbbiekben említett témakörben.

Dr. Gyémánt Richárd több tudományos bizottság tagja. Jelenleg az MTA Demográfiai Állandó Osztályközi Bizottságának tagja, továbbá tagja az MTA Statisztikai és Jövőkutatási Tudományos Bizottság egyik felének, a Statisztikai Tudományos Albizottságának is.