Az előadó kísérletet tesz a Szegedi Tudományegyetem elődjének számító Kolozsvári Tudományegyetem alapítási körülményeinek ismertetésére. Emellett szó lesz a karok fejlődéstörténetéről, a kolozsvári elűzetésről, illetve szegedi befogadásról és újrakezdésről.

Előadónkról

marjanucz_kep_250x250

Marjanucz László 1954. június 22-én, Csanádon született. Felsőfokú tanulmányait a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, történelem-orosz szakon (1973-1977), a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, történelem szakon (1978-1982), majd aspirantúráját, Hanák Péter vezetésével, az MTA Történettudományi Intézetében végezte el (1983-1986). 1980-tól indult tudományos karrierje, ekkor tudományos munkatárs a Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályán, 1984-ben „summa cum laude" minősítéssel egyetemi doktori címet szerzett, 1995-ben a történelemtudomány kandidátusa, majd 2007-ben habilitált a Szegedi Tudományegyetemen. 1977-től tanár a Csongrád Megyei KISZ Vezetőképző Központban, 1980-tól történész-muzeológus a Móra Ferenc Múzeumban, 1986-tól adjunktus a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, 1994-től egyetemi adjunktus, majd 1996-tól tanszékvezető egyetemi docens a JATE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékén, 2003 és 2009 között a SZTE BTK Történeti Intézetének vezetője. 1996-tól 2019-ig, 23 éven át, nyugdíjazásáig tanszékvezető egyetemi docens, 2017-től a Modernkori Magyar Történeti Tanszéken.

Tudományos pályafutását számos külföldi ösztöndíj és tanulmányút kísérte. Tudományos kutatási területe elsősorban a 18. századi Habsburg Birodalom, azon belül is hangsúlyosan a Temesi Bánság kameralista újjáépítése. Tudományos érdeklődésében kiemelkedő helyet foglalnak el a magyarországi paraszti polgárosodással, az agrárszocialista mozgalmakkal, a hazai népszámlálások elemzésével és a 18-19. századi demográfiai változásokkal kapcsolatos kérdések. Számos tanulmánya jelent meg a magyar reformkor történeti kérdéseiről, a vármegyei közigazgatás köréből, vagy éppen a hazai zsidóság történetéhez kapcsolódóan. Több megkerülhetetlen helytörténeti monográfia születése kötődik nevéhez, számos településre vonatkozóan, Hódmezővásárhelytől Makóig, Ülléstől Magyarcsanádig. 2017-től az Egyetemtörténeti Bizottság megbízása alapján főszerkesztőként működött közre a Kolozsvári Tudományegyetem története c monográfia elkészítésében.

Kutatói felkészültségét a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület elnökeként a civil közösségekben is kamatoztatja, s több, mint egy évtizede tölti be a Koch Sándor Csongrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöki posztját.

Házas, felesége Daróczi Éva jelenleg a Ságvári Gyakorló Iskola tanítója. A családban összesen hat gyermek kapott erkölcsi, zenei, iskolai nevelést.