Az űrhajó személyzete a mikrogravitációra és a szokatlan vizuális ingerekre fokozott vesztibuláris reakcióval válaszol. Ennek oka a mikrogravitáció miatt a fej felé áramló testfolyadékok és a szokatlan vizuális ingerek együttes hatása a központi idegrendszerre. Korábbi vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a hypoxiában ferde optokinetikus nystagmus függőleges összetevőjének nagysága lényegesen jobban csökken, mint a vízszintesé. Hasonló eredményre jutottunk a "hiper" antiortosztatikus helyzetben történő terhelések során is. Így felvetődött a kérdés: Mi lehet a közel azonos eredmények oka?
A fejlesztés célja és várt eredménye:

· az űrutazással járó vesztibuláris teljesítmény okainak feltárása

· a readaptáció mechanizmusának vizsgálata

· a zavarok kivédésére alkalmas eljárások keresése

Kísérleteinkben vizsgáltuk a "hiper" antiortosztatikus helyzet (HAH) és a "hipo" ortosztatikus helyzet (HOH) kardiorespiratorikus változásait. Megállapítottuk, hogy HAH-ben bekövetkezett pulzusszám- és szisztolés nyomáscsökkenést folyamatos diasztolés nyomásemelkedés, csökkenő kapnográfiás értékek és légzésszám- növekedés kíséri. A korábbiakban HAH-ben és hypoxiában észlelt diagonális optokinetikus nystagmus (DOKN) hasonlóan talált elváltozásai a HAH-ben kialakuló hypokapnia által létrejött szöveti hipoxia eredménye lehet (melynek kezelése CO₂- belélegeztetéssel lehetséges), de nem zárja ki az állatkísérletek során észlelt, mikrogravitációban, illetve annak földi modellezése során fellépő agyi mikrocirkuláció átmeneti zavarát sem. Ennek végleges tisztázásához további kutatások szükségesek.