A szemfenéki fényképezés lehetősége az orvosi gyakorlatban széles körben 1961 óta terjedt el, amikor Alvis és Novotny elvégezték az első fluoreszcein-angigráfiát. Ezidáig szemészeti, illetve a repülő- és űrorvosi szakirodalomban nem találtunk egyetlen utalást sem arra vonatkozóan, hogy hypobarikus barokamrában, vagy egyéb oxigénhiányos körülmények között történt volna szemfenéki fényképezés.

Vizsgálati módszer és körülmények:

Négy önkéntes részvételével, hypobarikus barokamrában 0, 1000, 2000, 3000, 4000, 5000 és 5500 méternek megfelelő magasságon digitális kamerával összekötött számítógépes rendszer felhasználásával szemfenéki fényképezést végeztünk. A vizsgálat időtartama 45 perc volt. Ez idő alatt 32 felvételt készítettünk egy-egy szemről. A kapott képeken a különböző erek átmérőjét, valamint a papilla vertikális és horizontális méreteit mértük. Az egyes magasságokon felvételt készítettünk mind a bal, mind pedig a jobb szemfenékről. Az adatokat mono- és sztereoszkópikus képek segítségével dolgoztuk fel. A vizsgálat ideje alatt folyamatosan rögzítettük a barokamrában tartózkodó orvos és a vizsgált személy pulzusát, vérnyomását, oxigén szaturációs értékeit és EKG-ját.

Eredmények:

A felvételeken jól mérhető módon láthatók az akut hypoxiás stressz vaszkuláris következményei. Mind az artériás, mind a vénás rendszer ereinek átmérői, egymáshoz viszonyított arányai megváltoztak. A papilla horizontális és vertikális méreteiben is változásokat tapasztaltunk.