A következő absztraktok forrása az Aviation, Space and Environmental Medicine (USA) c. folyóirat 2010. februári száma.

RICHARD GARRIOT REPÜLÉSE A NEMZETKÖZI ŰRÁLLOMÁSON: A JÖVŐ ŰRHAJÓSAINAK EGÉSZSÉGÜGYI ÉS TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATI SABLONJA

Jennings RT, Garriott OK, Bogomolov VV, Pochuev VI, Morgun VV, Garriott RA. The ISS flight of Richard Garriott: a template for medicine and science investigation on future spaceflight participant missions. Aviat Space Environ Med 2010; 81:133-5.

Háttér: Eddig összesen nyolc kereskedelmi résztvevő indult a Nemzetközi Űrállomásra (International Space Station, ISS) Szojuz űrhajókon. A hivatásos űrhajósokhoz képest nagyobb átlagéletkort és az egészségügyi problémák nagyobb előfordulását alapul véve az űrturisták lehetőséget biztosítottak arra, hogy az űrutazás hatásait egészségügyi problémákkal rendelkező résztevőn vizsgáljuk meg. A 12 napos, Szojuz TMA-13/12 űrhajóval végzett ISS-repülés Richard Garriott esetében olyan egészségi tényezőket kellett figyelembe venni, amelyek repülés előtti beavatkozások és kockázatcsökkentő stratégiák elvégzését tették szükségessé, továbbá lehetőséget biztosítottak az orbitális űrrepülés alatti orvosi vizsgálatokra. Ugyanilyen fontos, hogy Richard Garriott kiterjedt orvosi, tudományos és oktatási kísérleteket/feladatokat végzett el a repülés alatt. Ezek közé 7 orvosi kísérlet és összesen 15 tudományos feladat tartozott, például fehérjekristályok növesztése, a Föld megfigyelése/fényképezése, illetve iskolákkal és amatőr rádiósokkal lefolytatott oktatási programok. Az orvosi vizsgálatok közé a súlytalanság immunrendszerre, alvásra, csontleépülésre, refrajtív corneasebészetre, derékfájdalomra, mozgásérzékelésre és szemen belüli nyomásra gyakorolt hatásának tanulmányozása tartozott. Következtetés: A repülés teljes sikeréhez a bürokráciát nélkülöző repüléstervezési képesség, a NASA és az ISS szakembereivel, valamint a nemzetközi partnerekkel és a Koreai Légügyi Kutatóintézet alkalmazottaival folytatott együttműködés, a repülés alatti támogatás, az űrrepülési és repülésirányítási tapasztalattal rendelkező csapat vezetése, illetve az ISS-program folyamatos repülési támogatása járult hozzá. Jelen közlemény azon tudományos lehetőségekre irányítja a figyelmet, amelyek a szuborbitális és orbitális űrrepülések vendégűrhajósai révén válnak hozzáférhetővé; ezek alapján a Richard Garriott űrrepülése során folytatott tudományos program a jövőbeli orbitális és szuborbitális repülések tekintetében egyfajta modellként tekinthető. Az orvosi kihívásokat részletesen jelen közlemény társcikkében szemléltetjük.

A következő absztraktok forrása az Aviation, Space and Environmental Medicine (USA) c. folyóirat 2010. júliusi száma.

HYPOXIA ÉS A KATONAI OKTATÓPILÓTÁK TELJESÍTMÉNYE REPÜLŐSZIMULÁTORBAN

Temme LA, Still DL, Acromite MT. Hypoxia and flight performance of military instructor pilots in a flight simulator. Aviat Space Environ Med. 2010; 81:7:654-9.

Bevezető: A katonai légi- és egyéb műveleti személyzetek gyakran jelentős hypoxiás kockázatot jelentő magasságokban teljesítenek szolgálatot, nem egyszer korlátozott kiegészítő oxigénhasználati lehetőségek mellett. A hypoxia által képviselt jelentős kockázat ellenére létezik néhány olyan vizsgálat, amely ezt összefüggésbe hozza az elsődleges repülési teljesítménnyel, továbbá ez a célja a jelenlegi vizsgálatnak is. Módszer: a repülőgép irányításával kapcsolatos objektív mennyiségi méréseit 14 tapasztalt, aktív, önként jelentkező oktatópilótától gyűjtöttük be olyan levegő/nitrogén keverék lélegeztetése közben, amely 18.000 láb (5486,4 m) átlagos tengerszint feletti magassággal egyező légkör parciális oxigénnyomásának felel meg. A repülési feladathoz állandó magasság és irány tartása volt szükséges olyan sebességgel, amely a jelentősen lassabb, mint a repülőgép legkisebb átesés feletti sebessége. A szimulált repülőgép célsebességen mutatott következményes instabilitása komoly kihívást jelentett a pilótának, hogy meg tudja tartani a repülőgép folyamatos irányítását és lehetőleg ne térjen el a kijelölt repülési paraméterektől. Eredmény: Mindegyik pilóta repülési teljesítményét a kijelölt célértékektől való eltérések alapján értékeltük. A hypoxia 53%-kal csökkentette a pilóták magasság- és sebességtartásának pontosságát, ami jelentős csökkenésnek felel meg a repülési teljesítményben. A hypoxia nem fejtett ki lényeges hatást az irány megtartásának képességére. Nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a hypoxia előtti és utáni környezetilevegő-lélegeztetésnek teljesítményjavító hatása lenne. Megbeszélés: A közepes szintű hypoxia csökkentette a katonai oktató pilóták azon képességét, hogy elvégezzenek egy kis sebességű precíziós repülési feladatot. Jelen vizsgálat egyike azon keveseknek, amelyek mennyiségileg mérik a hypoxia hatását az elsődleges repülési teljesítményre.

A következő absztraktok forrása az Aviation, Space and Environmental Medicine (USA) c. folyóirat 2010. augusztusi száma.

OXIGÉNMASZK MIATTI KONTAKT URTICARIA EGY KATONAI HAJÓZÓBAN

Gan WH, Koh CH, Low R. Contact urticaria from an oxygen mask in a military pilot. Aviat Space Environ Med. 2010; 81:785-8.

A kontakt urticaria egy átmeneti, hirtelen csalánkiütéssel járó válasz a kiváltó anyaggal való érintkezés helyén. Beszámolónk alanya egy katonai vadászpilóta, akinek kórtörténetében seborrheás dermatitis és szteroid kiváltotta arcbőratrófia szerepel, és akinél mindezek után kontakt urticaria alakult ki az oxigénmaszk minden egyes használatakor. Bőrvédő termékek, például fedőkrémek használatával próbáltuk a lehető legkisebbre csökkenteni a kontakt urticaria kialakulásának lehetőségét az oxigénmaszk repülések alatti használatakor, de sikert nem értünk el. A hajózót végül véglegesen le kellett tiltani a vadászgépekről.

A következő absztraktok forrása az Aviation, Space and Environmental Medicine (USA) c. folyóirat 2010. novemberi száma.

HALÁLOZÁS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK ŰRHAJÓSAI KÖZÖTT:

1980-2009

Reynolds RJ, Day SM. Mortality among U.S. astronauts: 1980-2009. Aviat Space Environ Med 2010; 81:1024-7.

Bevezető: Az űrhajósok első halálozáselemzése közel 20 évvel ezelőtt jelent meg. Az űrhajósok élettani adatainak és az átlagpopuláció halálozási mutatóinak felhasználásával kiszámítottuk az űrhajósok összes és specifikus, 1980. januárja és 2009. júniusa között bekövetkezett halálokaira vonatkozó standardizált halálozási arányokat (standardized mortality ratio, SMR), időbeli változásokat keresve a halálozási mintázatban. Módszer: Az űrhajósok élettani adatai a Johnson Űrközpont honlapjáról és az Űrhajósok adatbázisából (Astronaut Fact Book) származnak. Az átlagpopuláció halálozási mutatóin+ak forrása a Humán halálozási adatbázis (Human Mortality Database) és a Betegségellenőrző Központok (Centers of Disease Control) archívumai. Az SMR-ek kiszámítása a megfigyelt és a várt halálokok aránya alapján történt, közvetett standardizálást használva több összehasonlított populáció esetében is. Eredmény: 1980. és 2000. között mindegyik SMR csökkenő tendenciát mutatott, bár a véletlen halálokok szempontjából az űrhajósok kockázata továbbra is fokozott (SMR = 574, 95% C.I. 335-919). Az űrhajósoknál nagymértékben csökkent a kardiovaszkuláris betegségek (SMR = 27, 95% C.I 9-63) és a daganatok (SMR = 47, 95% C.I. 19-97) miatti elhalálozás kockázata, az átlagpopulációval összehasonlítva pedig az összes halálok miatti elhalálozás kockázata jelenleg csökkenő tendenciát mutat. Megbeszélés: Az SMR azt mutatja, hogy noha a keringési betegségek, a daganatok és a balesetek miatti elhalálozás kockázatának mértéke a korábbi adatokkal összehasonlítva csökkent, az űrhajósok véletlen elhalálozásának kockázata továbbra is fokozott. A keringési betegségek miatti elhalálozásban észlelhető javulás valószínűleg az űrhajósoknál szükséges átfogó egészségügyi szűrésnek és intenzív fizikai edzésnek köszönhető. A fizikai edzettség feltehetően hozzájárul a daganatos megbetegedések miatti halálozások csökkenéséhez is. A kevesebb repülőgépszerencsétlenség szerepet játszhat a halálos kimenetelű balesetek kockázatának csökkenésében, ami viszont a fő mozgatórugója az összes halálokot figyelembevevő halálozási kockázat csökkenésének.

A következő absztraktok forrása az Aviation, Space and Environmental Medicine (USA) c. folyóirat 2010. decemberi száma.

A HOSSZÚ IDŐTARTAMÚ ŰRUTAZÁSOK EGÉSZSÉGÜGYI KOCKÁZATKEZELÉSE

Gray GW, Sargsyan AE, Davis JR. Clinical risk management approach for long-duration space missions. Aviat Space Environ Med 2010; 81:1128-32.

Bevezető: A hoszzú időtartamú orbitális űrrepülések legénységének kiválasztásakor és minősítésekor a Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) többoldalú űrorvosi bizottsága (Multilateral Space Medicine Board, MSMB) az orvosi problémák meglepően széles spektrumával találkozik. E problémák közül néhányat az ISS egészségügyi követelményei fednek fel, mint különleges megfontolást igénylőket, de az említett problémák akár kívül is eshetnek az ISS-programhoz meghirdetett, közös megegyezésen alapuló orvosi követelményeken. Módszer: Az ISS hosszú időtartamú küldetésein való megfelelés felméréséhez a szabványokon kívül eső vagy egyébként is jelentős orvosi problémával rendelkező egyének esetére az MSMB kifejlesztett egy kockázatmátrix alapú megközelítést az egyén, a repülés és a program kockázatának felmérésére. E kockázatfelmérés célja egy objektívabb, bizonyítékokon és kockázatokon alapuló megközelítés kialakítása a repülőorvosi döntéshozáshoz. Egy 4×4-es kockázatmátrix szembevetíti az esemény bekövetkeztének valószínűségét annak lehetséges hatásaival. Az esemény valószínűsége meghatározható az orvosi és repülőorvosi irodalom részletes áttekintésével, mely így a legjobb elérhető bizonyítékokon alapszik. Az esemény hatása (következményei) ezáltal felmérhető(ek) és hozzárendelhető(ek) a mátrixon belül. Eredmény: Az eredmény az MSMB esetfelmérésének finomított változata, mely a kockázatfelmérő eljárásba beépült bizonyítékokon alapszik. Ez hozzásegít a kockázat objektív felméréséhez, illetve néhány esetben az illető egyén újraminősítéséhez vezetett olyan egészségügyi állapot mellett, amely eizideig kizáró okoz képviselt. Megbeszélés: Jelen közlemény ismerteti az MSMB alkalmasságelbírálási döntéseinek megkönnyítéséhez kifejlesztett kockázatmátrixos megközelítést. Az ilyen megközelítés objektív, bizonyítékokon alapuló döntéshozást tesz lehetővé, továbbá széles körben alkalmazható a repülőorvosi közösségen belül.