Az önköltséges, állami részösztöndíjas és állami ösztöndíjas hallgatói kategóriát is bevezetik 2012 szeptemberétől a magyar felsőoktatásban kormány döntésének értelmében. Ehhez igazodva átalakítják a diákhitelezés rendszerét is. A konstrukció kibővítésével egy olyan új, általánosan hozzáférhető rendszert kívánnak létrehozni, amely lehetővé teszi az állami részösztöndíjas és az önköltséges hallgatók számára, hogy a tanulmányaik során fizetendő költségeiket diákhitelből finanszírozhassák.

Hogyan is néz ki mindez a gyakorlatban, s mire számíthatnak a felsőoktatási intézmények régi és leendő diákjai? Először is érdemes leszögezni: az új diákhitel (Diákhitel 2) a jelenlegi diákhitelrendszer mellett, attól elkülönítve, tulajdonképpen azt kibővítve jön létre. A konstrukció felmenő rendszerben érvényesül, azaz a jelenleg is hallgatói jogviszonnyal rendelkező fiatalok csak a régi, hosszú évek óta működő „Diákhitel 1-ben” vehetnek részt. Az új, kötött felhasználású képzési hitel a 2012 szeptemberétől belépő önköltséges és állami részösztöndíjas hallgatók által az intézményeknek fizetendő összegek finanszírozására szolgál; emellett az érintett hallgatók jogosultak lesznek a jelenlegi szabad felhasználású hitel felvételére is.

2012 szeptemberétől tehát kétféle hitel áll a hallgatók rendelkezésére. Egyrészt a szabad felhasználású hitel (a jelenleg is működő rendszer keretében): ezt az összes hallgató (államilag finanszírozott, költségtérítéses, állami ösztöndíjas, állami részösztöndíjas, önköltséges) igénybe veheti, mégpedig legfeljebb havi 50 ezer forint, illetve évi legfeljebb 500 ezer forint összegben (szemben a korábbi 400 ezerrel). Másrészt az új, kötött felhasználású képzési hitel (állami kamattámogatással működő rendszer keretében): ezt az állami részösztöndíjas és önköltséges képzésben tanulmányokat folytató hallgatók fizetendő képzési költségük megfelelő összegű finanszírozása érdekében vehetik igénybe. Utóbbit a kormányrendelet alapján a Diákhitel Központ nem a diákoknak, hanem közvetlenül az intézmények számlájára utalja át, és összege nem lehet nagyobb, mint az igénylő hallgató által az intézmény számára ténylegesen megfizetendő összeg.

Fontos tudni, hogy a képzési díjak finanszírozására szolgáló új hitel kamata évi fix 2 százalék lesz, a mindenkori kamatkülönbséget, azaz a fennmaradó részt kamattámogatás formájában az államnak kell fizetnie. A régi felsőoktatási rendszerben megkezdett és a 2012 szeptemberétől igényelhető új diákhitelek jogosultsági ideje (mennyi időn keresztül és összesen hány szemeszterre igényelhető a hitel) azonos szabályok szerint alakul és megegyezik. Egy hallgatónak mindkét rendszerben csak egy szerződése lehet a Diákhitel Központnál. Az új diákhitel 2012. augusztus 15-től a Diákhitel Direkt internetes felületén kitöltött hiteligénylési lappal igényelhető.

A régi, hagyományos diákhitel-konstrukcióban a törlesztési kötelezettségre vonatkozó jelenlegi szabályok változatlanok maradnak (a törlesztés a hallgatói jogviszony megszűnését követő negyedik hónap első napján, de legkésőbb 40 éves kortól indul). Az új, kötött felhasználású képzési hitel esetében a törlesztési kötelezettséget szintén differenciáltan, a jövedelem százalékában határozzák meg: a két évvel korábbi jövedelem (illetve amennyiben az nincs, vagy túl alacsony, akkor a minimálbér) alapján számolják ki (ez a törlesztés folyamán a jövedelem 4–24 százaléka közötti összegeket jelent). A törlesztést a hallgatói jogviszony megszűnését követő negyedik hónap első napjától, de legkésőbb 35 éves kortól kell megkezdeni. A törlesztési kötelezettség szüneteltetése itt is biztosított (GYES, TGYÁS, GYED időszakában).

A Szegedi Tudományegyetem jelenlegi és nemrég végzett diákjai is most ismerkednek a változásokkal, de kialakult a véleményük arról, milyen körülményeket érdemes figyelembe venni a hitellel kapcsolatos döntéskor. Péter Szabolcs, aki történelem szakos az SZTE BTK-n, öt éve veszi igénybe a diákhitelt, ebből három évig (amíg költségtérítéses képzésben vett részt) a maximális összeget igényelte, utána csökkentett. „Miután átvettek államilag finanszírozott képzésre, már nagyrészt csak az albérlet és a rezsiszámlák kifizetésére kellett a pénz – magyarázza döntésének okát. – Nem jó dolog hitelt felvenni, de másképp nem tudtam volna fizetni a tandíjat is, és fenntartani magamat itt Szegeden”.

SZEGY