- Mit jelent Önnek a kitüntetés?

- Természetesen sokat jelent, hogy elismerték a munkámat, igazán értékes ez számomra. De úgy gondolom, az elismerés nemcsak nekem szólt, hanem az Informatikai Intézetnek is. Jellemzőnek tartom különben, hogy, amit a világ nagy teljesítménynek lát az más, mint amit én nagy dolognak tartok. Ezek általában olyan komplex feladatok, amiket soha nem egyedül oldok meg. Ezért ezt a díjat a munkatársaim együttműködése és támogatása nélkül bizonyára nem sikerült volna elnyerni.

- Az optimalizálás elméleti kutatása és alkalmazásai területén elért, nemzetközileg is elismert eredményei, különleges gondolkodást, tudást, odafigyelést igényelnek. Ön hosszú évtizedek óta van ezen a pályán. Milyen jelentősége van mindennek az életében?

- Az optimalizálás sokszor természetes hozzáállást ad bizonyos dolgokhoz, általában úgy véljük, hogy a számítógépek műveletei és számításai hibátlanok. Amivel mi foglalkozunk, azok azonban tényleg megbízható számítások, ugyanis direkt dolgozunk a hiba faktorok kiküszöbölésén azért, hogy a felhasználók biztosra menjenek készülékeikkel. Az életem nagy részét ezzel a logikus gondolkodással töltöttem és töltöm, mind a mai napig el. Ennek a szemléletnek a fontosságát a hallgatóimnak viccesen úgy szoktam érzékeltetni, hogy ha a földönkívüliek okosabbak, mint mi vagyunk, akkor pont olyan dolgokat fognak kérdezni tőlünk, ha ide jönnek a bolygónkra, mint amivel mi foglalkozunk. Ez egyszerre helyezi az emberiség szellemi teljesítő képességét és a technológiai lehetőségét mérlegre, tehát mindig szükség lesz rá.

- Hogyan sikerült megszerettetnie a hallgatókkal a numerikus matematikát és az optimalizálást, amit oktat?

- 2007-ben az egyike voltam az év Informatikus oktatója díjazásnak. Ezt a díjat - az Aranykréta díj mellett - a legnagyobb dolognak tartom, ugyanis ezt a hallgatók szavazzák meg és javasolják. Nagy elismerés volt ez is a számomra, hiszen nagyon szeretek beszélni, és amit az oktatásban szeretek csinálni az szórakoztat is, ez az úgynevezett peripatetikus oktatás. Avagy nem dogmatikus tanokat fektetünk le az órán, hanem olyan kérdéseket vetek fel, hogy a hallgató a maga módján jöjjön rá a válaszra. Talán ez segít hozzá ahhoz, hogy szeretnek az órán részt venni. Akit komolyan érdekel, azt beszéltetem és ha foglalkozni kíván vele, azzal megértetem a problémát és a megoldását is megtaláljuk közösen.

- Mit lát, tapasztal: mennyire népszerű ez a terület?

- Azt gondolom, hogy a numerikus matematika és az optimalizálás, egy olyan fontos lényegi pont, ami a mai informatikus hallgatóktól egy kicsit távolabb áll, azonban ez a gondolkodás a programozói lét fontos eleme. Általa tudják, hogy mit, miért, hogyan kell csinálni. Vannak olyan szakmai oldalak, amihez ez nem kell, de az analitikus készségek olyan ipari projektekbe juttatják be a hallgatóinkat, ahol a kevésbé jól működőt jobbá teszik. Az SZTE TTIK Informatikai Intézetében négy alapszakon, négy mesterszakon és doktori szinten folyik informatikai képzés, melyekre évente összesen körülbelül nyolcszáz hallgatót veszünk fel. Biztos vagyok abban, hogy az informatikai szakok népszerűsége, és az ok-okozati következetesség iránti vágy megmarad a piac részéről is. Erre a jelenségre a vicces mondás jut eszembe, amikor az autószerelő 1001 forintot kér a javításért, 1 forintba került a kalapácsütés és 1000 forintba, hogy tudja hova üssön. Véleményem szerint ez megkerülhetetlen lesz a jövőben is, és a mesterséges neuronhálóknak köszönhetően, ami a jövőt jelenti, az analitikai nézőpont jogos elvárás is marad a fiatalok felé.

- Ha épp nem a hivatásának, szakmájának él, mivel foglalkozik szabadidejében?

- A szabadidőmet is szerveznem kell, tehát ebből is jól látszik, hogy az optimalizálás fontos pontja az életemnek. Hobbijaim közé tartoznak a vízi sportok, amit a fiammal 20 éve űzünk az a vitorlázás és a windsurf. A sok stressz miatt, ami elkerülhetetlenül ér engem is, szerettem volna olyan dologgal is foglalkozni, ami karban tart de élvezetes is egyaránt. Ezeket a sportokat a szél befolyásolja, így ha menni kell, akkor a teendőkkel se lehet lemaradni. Tulajdonképpen az életet is így kell szervezni, ez is ad neki egy külön örömet. Ezekben a sportokban az a jó, ha minden összeáll, akkor jó őket csinálni, de ha bármi balul sül el, akkor a vízen való lét egy élet-halál harc, ezt a megküzdést az ember aztán előbb-utóbb át is ülteti a mindennapok egyéb területeire.

- Mivel foglalkozik most, milyen kutatáson dolgozik?

- Ami a szívem csücske most, hogy, négy kollégám doktori fokozatának megszerzésének lépéseiben segédkezzem. Ez egy személyes küldetésem, szeretném, hogy a tanítványaim közül, minél többen elérjék ezt a célt. Aktív projektben pedig Bánhelyi Balázs, az SZTE TTIK Alkalmazott Informatikai Tanszék egyetemi adjunktusával, kollégámmal volt doktoranduszommal egy olyan projekten dolgozunk, amelyben a mesterséges neuronhálózatok felépítésének hibás pontjait keressük. 2014-ben egy magyar Google dolgozó, Szegedi Krisztián talált egy sérülékenységet a neuronhálózatokban. Ezt úgy hívják, hogy ellenséges példák este. Ennek a lényege, hogy az amúgy biztonságosnak mondott rendszerek szinte mindegyike megtéveszthető akár egy szemmel jelentéktelennek tűnő aprósággal is, mint egy sár folt vagy egy pixel eltérés. Már vannak úgynevezett verifikáló módszerek arra, hogy ezt felismerjék és kivédjék. A mi szerepünk ebben az, hogy sikerült olyan ellenpéldát mutatnunk, ami az összes gyakorlati verifikáló módszert képes lemosni a pályáról, olyanokét is, mint a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) vagy a Zürichi Műszaki Egyetem módszerei is. Ezzel gyakorlatilag megmutattuk, hogy az egész világ rosszul csinálja, most pedig azon dolgozunk, hogy olyan módszert és megoldást készítünk, ami ezeket felülmúlja, és sikeresen alkalmazhatóvá teszi. Ez a projekt befejezés előtt áll, és mint köztudott, ilyenkor van vele a legtöbb munka.

SZTEinfo – Kovács-Jerney Ádám

Fotó: ITM, Csendes Tibor