Egressy Gábor pályája és a magyar színjátszás professzionalizációja

A színháztörténet-írás a kultúratudományok összességében az utóbbi évtizedekben egyre inkább háttérbe szorult, különösen a 19. századdal foglalkozó kutatások apadtak el. Nem bírunk életműkiadásokkal, még a vezető színészek, színigazgatók kéziratos hagyatéka is olvasatlan békességben nyugszik. Pályázatom hiánypótlásra vállalkozik: szeretném monografikus igénnyel feltárni a Nemzeti Színház egyik vezető színészének, Egressy Gábornak a pályáját, illetve célom, hogy teljes levelezésének összegyűjtésével előkészítsek egy forráskiadást.

A tervezett kutatás eltér a színháztörténet-írás tipikusnak mondható kérdésfelvetéseitől: nem Egressy művészi jelentőségére vagy hatására mutat rá, hanem azokat a színészi munkánál lényegesen tágabb körű tevékenységeit veszi számba (szaklap szerkesztése, színészetelméleti tankönyv írása, tanítás a Színészeti Tanodában stb.), amelyek arra mutatnak, hogy célként lebegett előtte a szakma hivatássá tétele és szakszerűsítése, tudatosan törekedett a professzionalizáció feltételeinek megteremtésén. Mivel a kutatásnak színház-, irodalom-, sajtó- és társadalomtörténeti beágyazottsága egyaránt van, a záró évben szeretnék életre hívni egy olyan műhelykonferenciát, amely a rokontudományok képviselőinek (irodalomtörténészek, gazdaságtörténészek, sajtótörténészek, társadalomtörténészek, zenetörténészek stb.) meghívásával azt vizsgálná, hogy milyen interdiszciplináris kutatási lehetőségek mutatkoznak, ha középpontba a 19. századi színházakat és színészeket helyezzük.