2024. március 29., péntek English version
Archívum  --  2010  --  11. szám - 2010. november 2.  --  Kultúra
Ko­lo­rá­dó Kid
Címkék: Kultúra

Ok­tó­ber kö­ze­pén a ma­gyar film­pa­let­tá­ról is­mét kap­tunk egy ’56-os film­pre­mi­ert. Vágvöl­gyi B. And­rás Kolórádó Kidje vi­szont a szo­ká­sos­nál jó­val fur­csább szem­szög­ből ra­gad­ja meg a for­ra­da­lom ese­mé­nye­it, ami nem biz­tos, hogy min­den né­zői igényt ki­elé­gít. A film fel­üté­se vol­ta­kép­pen elég za­va­ró, ugyan­is a tör­té­net a ki­írás sze­rint 1959-ben ját­szó­dik, de a né­ző ha­mar rá­jön, hogy a for­ra­da­lom ese­mé­nye­i­ről ez­út­tal csak flash­back­ek út­ján lesz al­kal­ma tu­do­mást sze­rez­ni. A kö­zép­pont­ban a tra­gi­kus ese­mé­nyek he­lyett Kreucer Bé­la ra­ko­dó­mun­kás áll, akit egy éj­sza­ka le­tar­tóz­tat­nak. A ké­tes éle­tű Kreucer a bör­tön­ben idő­vel rá­jön, hogy nem az ak­tu­á­lis csíny­te­vé­sei mi­att ve­ze­kel, ha­nem for­ra­dal­mi bű­nök mi­att ül.
A vis­­sza­em­lé­ke­zé­sek­ből ki­de­rül, hogy a zű­rös éle­tű Kreucer – akit nem ép­pen a for­ra­da­lom he­ví­tett fel ak­ko­ri­ban – ho­gyan ke­ve­re­dett be­le vé­let­le­nül az ’56 őszén tör­té­nő ese­mé­nyek­be. Ez­zel pár­hu­za­mo­san azt lát­hat­juk, hogy a bör­tön­ben ki­hall­ga­tás­ra vá­ró fi­a­tal ho­gyan pró­bál el­len­áll­ni min­den kí­sér­let­nek, amel­­lyel bű­nös­sé­gét pró­bál­ják be­bi­zo­nyí­ta­ni. Né­hol az ’56-os ese­mé­nyek kis­sé erőt­len­nek hat­nak, vi­szont a fő­konf­lik­tus, hogy Kreucert ho­gyan árul­ja el szép las­san min­den­ki, aki va­la­ha kö­zel állt hoz­zá, vé­gig fenn­tart­ja a né­ző ér­dek­lő­dé­sét.
A film stí­lu­sát te­kint­ve noir, amely Ho­lly­wood­ban fő­leg a’40-es, ’50-es évek­ben vi­rág­zott, ezért gon­dol­ta a ren­de­ző, hogy ös­­sze­kap­csol­ja az em­lí­tett stí­lust az ’56-os ese­mé­nyek­kel. Kül­ső szem­lé­lő­ként a ren­de­ző egy an­gol új­ság­írót emel be, aki­nek ka­rak­te­re a már em­lí­tett stí­lus­hoz meg­le­he­tő­sen hű­en ve­ze­ti fel a fil­met, de a töb­bi je­le­net­tel kö­szö­nő­vi­szony­ban sinc­s. Ezen­kí­vül több je­le­net meg­idé­zi a stí­lust kis­sé mo­nok­róm­nak ha­tó ké­pe­i­vel, de ma­ga a lát­vány­vi­lág a to­váb­bi­ak­ban már ke­vés­bé volt visz­­sza­kap­csol­ha­tó a film noirhoz, bár az al­ko­tás még így is iga­zán stí­lu­sos ké­pi vi­lág­gal büsz­kél­ked­het. Itt is meg­lát­szik, hogy a ren­de­ző nagy­fo­kú sza­bad­ság­gal ke­ze­li a kor­sza­kot: hoz­zánk jó­val kö­ze­leb­bi ’56-ot ka­punk, ugyan­is a dísz­le­tek, il­let­ve a jel­me­zek sok­szor nem korhűek, va­la­mint a fő­sze­rep­lők jel­leg­ze­tes szleng­je sem kap­csol­ha­tó szo­ro­san a kor­szak­hoz, in­kább a ’80-as éve­ket idé­zi fel.
Né­hány za­va­ro­sabb, il­let­ve ér­dek­te­le­nebb je­le­ne­tet le­szá­mít­va egy­ál­ta­lán nem re­mény­te­len film a Ko­lo­rá­dó Kid. Nyil­ván­va­ló­an nyu­ga­ti ten­den­ci­ák fe­lé húz (biz­to­san er­re utal a „flasz­ter wes­tern” meg­ne­ve­zés is), ezt vi­szont né­hol vér­sze­gé­nyen si­ke­rül ki­vi­te­lez­ni, de a lát­vány­vi­lág, a szé­pen fény­ké­pe­zett ké­pek, va­la­mint a jól el­ta­lált ka­rak­te­rek és a sza­ba­dos nyel­ve­zet él­ve­ze­tes­sé te­he­tik az al­ko­tást.
Ko­lo­rá­dó kid – szí­nes ma­gyar film noir, 93 perc, 2010. Ren­de­ző: Vágvöl­gyi B. And­rás.

Hrivnák Anita

Bezár