Október közepén a magyar filmpalettáról ismét kaptunk egy ’56-os filmpremiert. Vágvölgyi B. András Kolórádó Kidje viszont a szokásosnál jóval furcsább szemszögből ragadja meg a forradalom eseményeit, ami nem biztos, hogy minden nézői igényt kielégít. A film felütése voltaképpen elég zavaró, ugyanis a történet a kiírás szerint 1959-ben játszódik, de a néző hamar rájön, hogy a forradalom eseményeiről ezúttal csak flashbackek útján lesz alkalma tudomást szerezni. A középpontban a tragikus események helyett Kreucer Béla rakodómunkás áll, akit egy éjszaka letartóztatnak. A kétes életű Kreucer a börtönben idővel rájön, hogy nem az aktuális csínytevései miatt vezekel, hanem forradalmi bűnök miatt ül.
A visszaemlékezésekből kiderül, hogy a zűrös életű Kreucer – akit nem éppen a forradalom hevített fel akkoriban – hogyan keveredett bele véletlenül az ’56 őszén történő eseményekbe. Ezzel párhuzamosan azt láthatjuk, hogy a börtönben kihallgatásra váró fiatal hogyan próbál ellenállni minden kísérletnek, amellyel bűnösségét próbálják bebizonyítani. Néhol az ’56-os események kissé erőtlennek hatnak, viszont a főkonfliktus, hogy Kreucert hogyan árulja el szép lassan mindenki, aki valaha közel állt hozzá, végig fenntartja a néző érdeklődését.
A film stílusát tekintve noir, amely Hollywoodban főleg a’40-es, ’50-es években virágzott, ezért gondolta a rendező, hogy összekapcsolja az említett stílust az ’56-os eseményekkel. Külső szemlélőként a rendező egy angol újságírót emel be, akinek karaktere a már említett stílushoz meglehetősen hűen vezeti fel a filmet, de a többi jelenettel köszönőviszonyban sincs. Ezenkívül több jelenet megidézi a stílust kissé monokrómnak ható képeivel, de maga a látványvilág a továbbiakban már kevésbé volt viszszakapcsolható a film noirhoz, bár az alkotás még így is igazán stílusos képi világgal büszkélkedhet. Itt is meglátszik, hogy a rendező nagyfokú szabadsággal kezeli a korszakot: hozzánk jóval közelebbi ’56-ot kapunk, ugyanis a díszletek, illetve a jelmezek sokszor nem korhűek, valamint a főszereplők jellegzetes szlengje sem kapcsolható szorosan a korszakhoz, inkább a ’80-as éveket idézi fel.
Néhány zavarosabb, illetve érdektelenebb jelenetet leszámítva egyáltalán nem reménytelen film a Kolorádó Kid. Nyilvánvalóan nyugati tendenciák felé húz (biztosan erre utal a „flaszter western” megnevezés is), ezt viszont néhol vérszegényen sikerül kivitelezni, de a látványvilág, a szépen fényképezett képek, valamint a jól eltalált karakterek és a szabados nyelvezet élvezetessé tehetik az alkotást.
Kolorádó kid – színes magyar film noir, 93 perc, 2010. Rendező: Vágvölgyi B. András.
Hrivnák Anita
Kultúra ,