2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2007  --  2. szám - 2007. február 12.  --  Irodalom
Már egy jó ideje felújítás volt a szomszédban
Bár ez inkább jelentette a teljes rombolást
Felállványozta az udvarát és hangosan kiabált
Megállás és ok nélkül folyt szájából a káromkodás
S mikor végre abbahagyták a munkát
Evést és ivást alvást és rossz létet rejtve a ház
Engedte kicsit hogy a fekete lepel ami bennünk
Hivatott portól megvédeni engedte hogy el
Hogy a szél éppen ablakom elé éppen asztalom
Éppen elém a fekete leplet lebegtette a szél
Ablakom előtt melyen átlátszó zöld függöny
Sétánkból hazaérvén épp ide ültem szemben
Asztalom mögötte a zöld kint a fekete lepel
Mondom megbabonáz ez a fekete lepel
Mondom kedvesemnek a fekete leplet
Átfújja udvarunkra ablakom elé a szél
Mire mondja hogy ott a zöld inkább azt nézd
Igen látom látom a zöldön át a feketét
Élő lényemen át a halál lebegő ölelését
A feketén át látom igen látom a zöldet
Mire mondanám hogy inkább a zöldet nézd
Átfújja udvarunkra ablakomra a szél
Mondd kedvesem a fekete leplet zöld pillákkal
Hímzed s hogy babona fonalát kifesli a szövet
Marad fekete lepel zöld szövet és asztalom
Amivel szemben leülök szabni majd
Hogy sétánkból hazaérjünk épp oda
Ahol ablakunk előtt a zöld szövet lélegzik
Fekete fejem előtt lepledet lebegteti a szél
Kezeim asztalok s arcod hull rá terítőként
Ablakos kezeid fényt hajlítanak belém
Bent zenét csöndet olvasást jó életet rejt a ház
Mozdulatlansággal végzett végtelen munkát
Ebből fakadó tiszta szavak erős fonalát
Ebből a fonalból szőttük a szövet anyagát
Mely zöld függönyként óvott meg attól
A széltől mely utcánkban hordta szét a halált.
Bezár