2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2007  --  17. szám - 2007. december 10.  --  Irodalom
Alvás
 
puha párna nekem a szíved
kicsit meggyúrom és hozzábújok
ahogy szoktam
hatalmas karoddal átölelsz
és ujjaid végigkúsznak lelkemen
és néha ordítok, mert nem kapok
omladozó énemnek támasztóbakot
tőled pedig várom a halálom sem
lesz szebb, de addig is talán nyugton
leszek, átölelsz és én
átölellek
 
 
Fél év
 
Takaróm a hajad,
magam belédburkoltam
te védsz, te óvsz, te akarsz
én passzív vagyok
én csak szeretni tudok, de azt nagyon
kócos tincseid bogozni próbálom
fésülöm, de a lelkedbe marni akarok
ostoba kis szavakat, jelentéktelen eszméket:
azt hogy szeretlek, te bolond ember
 
 
szösszenet
 
hiányod cseppjeit
egy szalagra fűztem
fejem felett lebegő
gondűző lesz
 
 
Ötödiken
 
Most az ablak
ürege üresen
tekintget szemedbe,
és nem hiszed, hogy…
Isten sem intett el-
végre hiszen ő terem-
tett, de attól nem kell
szeretnie, mert ő az, aki…
Csak el viselhetne
a világ, mi-
után már lassan
tizenkilencszer három
százhatvanötször
huszonnégy órája él-
ek itt NEKI
Bezár