2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2007  --  15. szám - 2007. november 12.  --  Irodalom
Siklik a gumiabroncs most, ázik a tócsavizében
a megfáradt, nyári levél. Fecskeszárny csapdos,
az ablakon innen. Gólyafészek az égbolt.
S a hold távoli öregember. Kiül most az útra
az ősz-teaszagból a filter, s megolvad a kockacukor.
Megszáradt gally a hamutálban a cigaretta,
elfogy, s csak a vége, a csikk marad ott,
hol apró borbuborék az égen a csillag,
s fürtöt ír le a felhő.
Gyufaszagban fekszünk mi ketten az ágyon.
Fahéjszag most a te bőröd, főleg a lábad, a te combod.
S mustíz-bíbor a szájad, rózsatövis most a szemfog.
Dohánybolt-illat a mi kertünk,
kutyák visongnak most, s nyugágy vonyít, ha eldől.
Kávészag a mi ágyunk, s tejszínillat benne a párna.
Viaszillat az ölelkezés, s gyufaszag a kályha.
Látni, hogy úszik a tócsavizében az őszíz.
Fecskeszárny csapdos. Most a tegnap, a villa, a farka.
Gólyafészek lesz a holdból, öregember, ki hagyja.
Hisz távoli már, azaz ócska, az a temetetlen, kései nyár.
S gyufaszagban fekszünk mi ketten az ágyon.
Látni, hogy roppan a rőzse, s gyullad a megfáradt
nyári levél.
 
Bezár