Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Olyan életutat kell áttekintenünk, amelynek kulcsszavai: hűség, tisztesség, becsület és önzetlenség egy egész életen át. Ez az életút 1946. december 25-én Dömsödön kezdődött, és 2008. március 22-én hirtelen véget ért Szegeden. Mindvégig szolgált és dolgozott.

Emmike 1969-ben nyerte el matematika-kémia szakos általános iskolai tanári oklevelét a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Egy évre rá tanársegédi kinevezést kapott ugyanezen főiskola matematika tanszékére, és egyúttal felvételt nyert a JATE TTK-ra, ahol 1973-ban kapta meg középiskolai tanári oklevelét.

1979-ben lett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika tanszékének adjunktusa. Harminckilenc éven át végezte önzetlen oktatómunkáját ezen a tanszéken, amit nemcsak az általa tanított tanári generációk egyöntetű elismerő véleménye, hanem az 1986-ban kapott Miniszteri Dicséret is jellemez. Munkahelye 1992-ben a Pro Iuventute Kiváló Dolgozó, 1998-ban Pro Iuventute Emlékplakett kitüntetésben részesítette. Oktatási tevékenysége elsősorban a leendő általános iskolai matematika-, illetve számítástechnika-tanároknak a differenciál- és integrálszámítás, valamint a többváltozós függvények elméletébe való beavatására irányult. Emellett a négy féléves „Elemi matematika” tárgyak tantárgyfelelőseként kidolgozta a négy félév egymásra épülő feladatanyagát. Számos speciálkollégiumot hirdetett, és sok szakdolgozatot irányított. Oktatómunkáját nemcsak a magas szintű szakmaiság, hanem példaértékű tanári előadásmód is jellemezte. Hallgatói precíz, önmagával és diákjaival szemben is igényes gyakorlatvezetőnek ismerték meg.

Kiváló oktatómunkájának köszönhetően esett rá a tanszék választása, amikor az újonnan induló tanítóképzés, illetve óvodapedagógus-képzés matematika tárgyainak úttörő szerepű oktatóját kerestük. ő volt a tanszék képviselője az Óvó- és Tanítóképzők Egyesülete Matematikai Szakmai Bizottságában is.

Igazi kollégát szerettünk benne, aki mindig készen állt bármelyikünk helyettesítésére, és akit mi már nem tudunk helyettesíteni. Az ő szobájában működött a kávéfőzőgép, hozzá mindig be lehetett lépni, kész volt mindenben segíteni. Tanszéki összejöveteleinket különleges és egyedi receptekkel készített süteményeivel gazdagította. Különösen kitett magáért, amikor hatvanadik születésnapját ünnepeltük. Nem gondoltuk, hogy ez az utolsók egyike.

Tudományos érdeklődését az „Egy gyűrűelméleti reprezentációs tétel általánosításáról” cikke jelzi, amelyben az Abel-féle gyűrűkre bizonyít be egy tételt. Foglalkoztatták a gazdaság, a társadalom és az erkölcs vonatkozásai. Erről tanúskodnak a szakirányú képzésekben nyert oklevelei.

Harmincnyolc éves, töretlen pedagógusi pályafutás után kérte nyugállományba való helyezését. Ebből az alkalomból a Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült. Ezt követően sem vált meg a tanszéktől, és ha kisebb óraszámban is, de tovább tanított. Most búcsúzunk, de nem felejtünk.

Szalay István főiskolai tanár