Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az egyik fő Oscar-várományos­ról, az Avatar­ról szám­ta­lan, egy­más­nak el­lent­mon­dó vé­le­ményt hal­lot­tam. Kí­ván­csi­ság­tól füt­ve vet­tem fel a 3D-s szem­üve­get, de rend­kí­vül csa­ló­dot­tan vet­tem le. Bár őszin­tén vé­gig­iz­gul­tam a hos­­szú­ra nyúlt tör­té­ne­tet, vol­ta­kép­pen egy­ál­ta­lán nem volt két­sé­ges, mi­lyen lesz a vé­ge. A rend­kí­vül ki­szá­mít­ha­tó be­fe­je­zés he­lyett az egy órá­val rö­vi­debb vál­to­zat sok­kal va­ló­sze­rübb len­ne, a ró­zsa­szín vi­lág­hoz szok­ta­tott ho­lly­woo­di kö­zön­ség a meg­le­pe­tés­től döb­ben­ten kap­ko­dott vol­na le­ve­gő után.
A Julie & Julia va­lós tör­té­ne­ten ala­pul. A har­min­cas író­nő, Julia Pow­ell egy év alatt vé­gig­fő­zi Julia Child ame­ri­ka­i­ak­nak írt fran­cia sza­kács­könyv­ét, ami­ről blo­got ír (ez és a fő­ző­mü­sor va­ló­ban meg­ta­lál­ha­tó az inter­neten). E meg­pró­bál­ta­tá­sok­tól nem men­tes év tör­té­ne­tét me­sé­li el a film, pár­hu­za­mo­san a negy­ven év­vel idő­sebb Child éle­té­vel. Az őt ala­kí­tó Meryl Streep já­té­ka meg­men­ti a bu­gyu­ta tör­té­ne­tet. Az ame­ri­kai fran­cia ak­cen­tust (vagy af­fek­tá­lást) ne­vet­sé­ge­sen ka­ri­kí­ro­zó Streep nem is na­gyol­ja el túl­sá­go­san az ere­de­ti Child-kiejtést. Mi­at­ta és ér­te ér­de­mes meg­néz­ni a fil­met.
A Dok­tor Par­nas­­szus és a kép­ze­let bi­ro­dal­mát ke­vés­bé aján­lom. Az ere­de­ti­leg ki­vá­ló öt­le­tet a le­he­tő leg­ügyet­le­neb­bül ront­ja el Terry Gilliam. A ván­dor­ló vá­sá­ri cir­kusz­busz­ban a ti­pi­kus „fur­csa fi­gu­rák”, a mé­di­um­ként vi­sel­ke­dő öreg­em­ber, if­jú lá­nya, a min­de­nes gnóm tör­pe és a fi­a­tal fiú utaz­nak. Az egyik vá­ros­ban csat­la­ko­zik hoz­zá­juk az akasz­tott em­ber, aki­ről nem de­rül ki, hogy a Tom Waits ala­kí­tot­ta sá­tán kül­döt­te vagy a kom­pá­ni­á­ra leg­alább an­­nyi­ra ve­szé­lyes­nek bi­zo­nyu­ló ör­dög­al­ter­na­tí­va. A sá­tán­nal foly­ton fo­ga­dá­so­kat kö­tő, szá­nal­mas­nak be­mu­ta­tott al­ko­ho­lis­ta mé­di­um azon­ban olyan vi­lág­ba se­gí­ti a tük­rön át­lé­pő­ket, ami­lyen­be ők akar­nak lép­ni. A film egé­szé­ben rend­kí­vül ku­sza, és még a Heath Ledger–Johnnie Depp– Jude Law-trió sem hint port a szem­be.
A Star Trek-fa­na­ti­ku­sok nyil­ván­va­ló öröm­mel vár­hat­ják a kö­vet­ke­ző epi­zó­dot, en­gem azon­ban nem nyü­gö­zött le a sci-­fi. Egy lo­gi­kai csa­var majd­nem el­ron­tot­ta a be­fe­je­zést, a vi­lág azon­ban meg­men­te­tett, a jó győ­zött, és az ér­ze­lem­men­tes ko­bold is ki­bé­kült a szép­fi­ú­val. Per­sze a nő az övé lett.
Szin­te az egyet­len em­ber, aki leg­alább an­­nyi­ra po­fát­lan a film­vász­non, mint a szá­zad­for­du­ló pol­gár­puk­kasz­tói: Quentin Taran­ti­no. A szo­ká­sá­tól el­té­rő­en va­ló­di tör­té­nel­mi­nek lát­szó film, a Becs­te­len Brig­an­tyk azon­ban pil­la­na­tok alatt be­mu­tat­ja a ren­de­ző véd­je­gye­it, és kis­vár­tat­va erős gya­núnk tá­mad, hogy a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ban ját­szó­dó tör­té­net ta­lán új­ra­ír­ja a tör­té­nel­met. Az Oscart nyert Christoph Waltz já­té­ka vi­tat­ha­tat­la­nul fe­no­me­ná­lis.
A főbb Os­car-dí­jak ki­osz­tá­sát nagy meg­le­pe­tés kí­sér­te. Az esé­lyes­nek te­kin­tett Avatar he­lyett A bom­bák föld­jén nyer­te el nem­csak a leg­jobb film ka­te­gó­ri­á­ját, ha­nem be­sö­pör­het­te a leg­jobb ren­de­zés és vá­gás, ere­de­ti for­ga­tó­könyv, va­la­mint hang­vá­gás és -kev­erés dí­ja­it is (Kathryn Bigelow az el­ső női Os­car-dí­jas ren­de­ző). Az Avatar­nak így csak a leg­jobb ope­ra­tőr, lát­vány­terv és vi­zu­á­lis ef­fek­tus tech­ni­kai dí­jai ma­rad­tak. A sze­rep­lők te­kin­te­té­ben a leg­te­het­sé­ge­seb­bek Jeff Bridges (Crazy Heart) és San­dra Bul­lock (Blind Side), a mel­lék­sze­rep­lők pe­dig Christoph Waltz és Mo'Nique (Precious) let­tek. A leg­jobb do­ku­men­tum­film­nek Az öb­löt, ide­gen nyel­vü­nek az El Secre­to de Sus Ojos-t tar­tot­ta a zsü­ri. A leg­si­ke­rül­tebb for­ga­tó­könyv-adap­tá­ció a Pre­cious-é lett, a leg­ere­de­tibb film­ze­nét a leg­jobb ani­má­ci­ós film­ben, a Fel-ben hall­hat­tuk.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta