Az orvostudomány kezdetben egységes volt, majd sorra szakadtak le a különböző szakágak. Legelsőnek két szakma specializálódott, a fogászat és a sebészet, majd fokozatosan elhatárolódott a többi terület, így az arc-, állcsontsebészet is. Noha e terület műveléséhez speciális fogászati és orvosi ismeretekkel kell rendelkezni, korábban nem volt megkötve, hogy fogorvosi vagy általános orvosi diploma szükséges-e.
Piffkó József |
A szakma helyzete nagyon rossz, főleg az észak-magyarországi régióban. Szegeden viszont nagy hagyománya van, mivel itt volt az arc-, és állcsontsebészet bölcsője.
Ennek a szakágnak különböző területei vannak, a legnagyobbak a traumatológia, az onkológiai sebészet, a protetikai célú rekonstruktív sebészet és a fejlődési rendellenességek sebészete. A szakma szépsége is abból adódik, hogy művelői folyamatos együttműködésben dolgoznak a társszakmákkal, vagyis interdiszciplináris kooperációt kíván – mondta Piffkó József.
Az előadás sorra vette az arc-, és állcsontsebészet főbb területeit, és megdöbbentő példákkal illusztrálta, hogy mire képes a mai tudomány, mennyit fejlődött az elmúlt 20-30 évben. A modern arc-, állcsontsebészeti technikákkal ma már lehetővé vált a betegek teljes körű esztétikai, funkcionális és szájüregi rehabilitációja. Hiszen az arc- és szájüreg nemcsak egy szerv, mely funkcionális szempontból fontos, hanem a kapcsolatteremtés, az emberek közötti kommunikáció és a társadalmi integráció legfontosabb anatómiai területe.
T. B.