Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

„A klasszikus balett egyeduralma ellen kialakult új táncstílus. Megismerteti a különböző kortárs tánc, a hagyományos tánc, a Graham- és Limon-féle modern tánc és a kreatív képzés (improvizácó, kompozíció, kontakttánc) elemeit.” (… hozzatok zoknit!)
Mindig a hatalmába kerít egy megnevezhetetlen bűbáj, mikor táncolni látok egy lányt. Emlékszem, egyszer a Szegedi Kortárs Balett egyik előadásán bohócmaszkban szólót táncolt egy táncosnő. Még mindig nem felejtettem el. Azóta is, ha bohócot látok… na mindegy. Úgy gondoltam, megnézem, mit tanulhatnak egyetemünk hallgatói Takács Veronika, a Szegedi Színház táncosának óráján (ráadásul Timi is ezt a kurzust választotta). Az első pénteki foglalkozásra hiába mentem, hacsak nem az „ismerkedés és adatszolgáltatás a Szegedi Tudományegyetemen” címmel készülnék referenciaanyagot írni egy diáklapnak. A hétfő reggel nyolc órát pedig humanista nézeteim miatt vetettem el. Így maradt a hét nap, hét éjszaka: jövő péntek.
Kéthetes borostával, hosszú, kinyúlt pulcsiban és egy nagykabáttal az ölemben vártam a lányok érkezését. Kicsit mintha gyanakvóan néztek volna rám. De az egyik köszönt (később persze ő is meggondolta magát). Szóval az óra olyan tánclépéses-futásos-szökkenéses bemelegítéssel kezdődött. Spicc, sarok, térdemelés spiccelve stb. Na de aztán leült mindenki a földre, és a rendkívül jól kommunikáló tánctanár olyan koreográfiát kezdett el tanítani, hogy. Megmutatta, hogyan vezeti a kéz a mozgást, mikor fordulunk egyet a földön. Meg azt, hogy melyik lábunkat tesszük alulra, amikor törökülésből lefekszünk a… hogy is? De a lányok többé-kevésbé megértették és csinálták is. Komolyan (Timi szinte mindig).
Szoktam elmélkedni, hogy mi mindent tanulhattam volna meg, ha nem focizom annyit. Ebbe az értelmetlen igeidőbe helyeztem a zenét, egy jó kis magyar szakot, szakácsiskolát, nyelveket és igen, a táncot is. Viszont én olyan sokat focizom…