Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A Tanulmányi és Információs Központ átriumában áll néhány vitrin, amelyekben folyóiratokat talál az arra járó. Azok a hallgatók, akik érvényesíttették diákigazolványukat, valószínűleg már látták is ezeket. A hallgatók többsége azonban – sajnos – nem veszi a fáradságot, hogy utánanézzen, mit és miért látott. A vitrin, mint olyan, általában kiállításokon fordul elő nagyobb csoportokban, ráadásul nem csak úgy céltalanul lézeng, hanem olyan dolgokat mutat be, amelyeket látni érdemes.
Jelen esetben a kiállítás Lélekjelenlét névre hallgat, és Magyarország közelmúltját, az 1988 és 2005 között eltelt időszakot mutatja be a folyóiratok tükrében. A kiállítás ötlete Pintér Éva könyvtárostól származik, ő válogatta össze a most megtekinthető kiadványokat. Úgy próbált egy teljes világot bemutatni a tárolókon keresztül, hogy mind a tizenötben egy-egy külön téma köré csoportosította a folyóiratokat. A kiállított lapokat csupán egy dolog köti össze: a kor, amelyben megszülettek, és amelyre a legkülönbözőbb módon reflektáltak. Illetve még valami, valamennyi példány a könyvtár tulajdonát képezi.
Miért szerkeszt az ember folyóiratot? – tette fel a kérdést a kiállítást megnyitó beszédében Laczkó Sándor, az Egyetemi Könyvtár Társadalomelméleti Gyűjteményének vezetője. Szerinte leginkább azért, hogy gondolatokat segítsen életre, fórumot, szellemi közeget teremtsen. „A folyóiratok mindig valamely kollektív kreativitás megnyilvánulásai" – mondta, szemben a könyvvel, amelyben az író individuuma fejeződik ki. Mivel a legtöbb folyóirat nem az örökkévalóságnak szól, az utókor általában méltánytalanul bánik velük. A kiállított lapok többsége azonban nem szolgált rá arra, hogy megfeledkezzenek róluk. Ilyenek például a rendszerváltást megelőzően terjedt szamizdat kiadványok, illetve az emigráns folyóiratok. (Pintér Éva a kiállításhoz írt bevezetőjében megjegyzi, hogy a szamizdat szót nem ismerte fel számítógépe. Vicces volt ugyanezt e sorok írása közben megtapasztalni.) Ezeket egyébként (ha valaki később el is szeretné őket olvasni, amire a kiállításon nincs lehetőség) a korábban DIB (Dokumentációs és Információs Bázis) névre hallgató Társadalomelméleti Gyűjtemény kezeli.