2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2005  --  7. szám - 2005. április 11.  --  Irodalom
Solymosi Bálint
a vers riasztó szerkezete
az imént, mintha kristály
vázát törtem volna össze
(csodálkozó és gyulölködo, vagy
csak ügyetlen fiú barátjáék
fényuzo lakásán), fölnéztem,
odakint, láttam, váratlan
sötét lett s darabjaira
hullott szét a koraest (a makett
éj), ahogy vegyest kigyulladt
reklám-, neon-, csillag- és
lámpafény; a szülok repülni kezdtek
az égen, sál, haj egymást
elozte, aztán már csak a biciklik
sárvédoje, a macskaszem;
mennek, gondoltam, kukoricát
lopni a „téeszcsé"
földjére – tisztára mint egy Chagall
kép (önéletrajzi töredék);
mintha idevártam volna
oket, a konzervszobába, hol
víz, virág még épp' van, de hajtás
mire föl volna…? még álmomban
sem fordult  elo velem, hogy
megöl az unalom, kinek az örököse
s közben meg az anya szeretoje
volnék…; vissza
tartott az egyes szám elso
személy, a szabálytalan
szerkezet a költeményben
Bezár