2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2005  --  21. szám - 2005. november 28.  --  Irodalom
Slezák Diána
Töviskoszorúmból
Életlen pengék közé csábít a szédülés,
és házak közt foganó mélységek felé húz,
pokróc ez az örök álom megvetetlen ágyára dobva,
vonatsínek kusza hálójába szőtt állomás,
ahová lehajtom fejem,
ahová kettészakított jegyem szól.
Arcom nyugodt vonásokba oltja
szertartásaik olajfoltos rongya,
és gödrök mélyére taszít a beletörődés,
ami szívükben ösztönösen gyászra nyúz
egy pendíthetetlen húrt.
Néma dallam csókolja száraz ajkaim szótlanságát,
egy utolsó szólammal elkötve végső sóhajom.
Darabokra töri kéreg-ágyam felett
sziromszárnyát
a megbocsátás...
A zárban szegek mozdulnak,
egyszerre zárul
és egyszerre nyílik valaha vágyott otthonom.
Bezár