Prof. Dr. Karikó Katalin, az elmúlt két évben számtalan szakmai és társadalmi elismerésben, díjban részesült. Ezek egy része pénzjutalommal járt, amely jutalmak egy részét a Szegedi Tudományegyetem alumnája alma materének ajánlotta annak érdekében, hogy az intézmény legkiválóbb kutatóit támogassa belőle.
Szakmai diskurzus az SZTE kiváló kutatóival
A Szegedi Tudományegyetem Nobel-díjas tudósa Dr. Katona Gábor, az SZTE Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézetének adjunktusa Intranazális bevitelű központi idegrendszeri tumorellenes siRNS nanokomplexek fejlesztése című kutatását; Dr. Fekécs Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Anatómia, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Neuroregenerációs Laboratóriumának egyetemi tanársegédjének Intravénásan alkalmazott mRNS-LNP hatásának és expressziójának feltérképezése sérült patkány gerincvelőben című kutatását; Prof. Dr. Gácser Attila, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Biológiai Intézet vezetőjének, Multifunkciós, mikrobiális állatház kialakítása, és opportunista gombák elleni vakcinálási lehetőségek vizsgálata című kutatását azonban nemcsak anyagilag, hanem szakmai tudásával is támogatja. Szegedre látogatásakor Prof. Dr. Karikó Katalin tudományos egyeztetést folytatott a kutatókkal.
Szent-Györgyi Albert után szabadon
Ezt követően, a fennállásának 50. születésnapját ünneplő JATE Klubban egy szemináriumi beszélgetés vette kezdetét, ahol az SZTE alumnája és három jelenlegi hallgató, Dr. Uhljar Luca, Árva Hédi és Viczián Dániel folytatott diskurzust, oktatásról, kutatásról és gyógyításról a szegedi egyetemisták előtt. Szent-Györgyi Albert, a Szegedi Tudományegyetem első Nobel-díjasa épp 50 évvel ezelőtt, 2023. október 12-én ugyanitt találkozott a hallgatókkal és folytatott velük hasonló eszmecserét.
A beszélgetést hallgatók vezették.
Egy biológus gondolatai a tudományról
Az SZTE hallgatói olyan témaköröket jártak körbe a professzor asszonnyal, mint a tanulási, illetve vizsgára való felkészülés módszerei, kutatóvá válásának fontosabb állomásai, az adatgyűjtés és feldolgozás technikái, a kapcsolatépítés trükkjei, tanácsai, illetve a támogatások, grantek megszerzése. Az előzetesen beérkezett több száz hallgatói kérdés közül nagyjából tíz kérdés megválaszolására volt idő.
Prof. Dr. Karikó Katalin
Őszinte válaszok egy világhírű tudóstól
Az első kérdést Dr. Uhljar Luca, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszertechnológiai és Gyógyszerfelügyeleti Intézetének tanársegédje tette fel Prof. Dr. Karikó Katalinnak, akivel már volt szerencséje korábban beszélgetni, méghozzá 2021-ben a Doktoranduszok Országos Szövetségének egy az online térben zajló konferenciáján.
A hallgatók örömmel fogadták a professzor asszony gondolatait.
Dr. Uhljar Luca: Az első kérdésem az lenne, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie magyar, azaz külföldről érkezett kutatóként az Államokban? És milyen tapasztalatai vannak a kutatók mindennapi életével kapcsolatban?
Prof. Dr. Karikó Katalin: 1985-ben mentem el Amerikába, akkor ti még tervben sem voltatok. Senkit sem ismertem, nem voltak rokonaim, diáktársaim, tanáraim, akikhez fordulni tudtam volna a férjemen és a két és féléves gyermekemen kívül. Miután megérkeztem a munkahelyemre, jelezték, hogy választanom kell egy bankot, mire én megkérdeztem, hogy minek? Erre ők azt kérdezték, hogy eddig, hogyan, milyen formában kaptam fizetést, amire én azt válaszoltam, hogy hát borítékban. Majd mondták, hogy a következő lépés az, hogy vesznek nekem egy telefont, mondtam, hogy rendben van, bár nekünk arra idehaza akkor 20 évet kellett várni, tehát fogalmam sem volt arról, mindez, hogyan működik majd. Mindeközben azt is jelezték, hogy fizetnem kell majd azért, hogy ne kerüljek bele a telefonkönyvbe, erre én azt válaszoltam, hogy ez érdekes, odahaza azért kell fizetni, hogy belekerüljön az ember. Végül vettünk egy autót, 1000 dollárért, aztán rájöttünk, hogy a parkolásért szinte mindenhol 20-30 dollárt kell fizetni és többet ér, ha gyalog megyünk mindenhová… más világ volt az akkor. Ma már nektek sokkal könnyebb dolgotok van, hiszen ott van az okostelefon a kezetekben és mindent nagyon könnyen és gyorsan el tudtok intézni, meg tudtok találni a világ bármely pontján, szinte bármikor.
A kutatói élettel kapcsolatban, mint, ahogyan azt a könyvemben is említem, és lehet, hogy nem örülnek neki, a laborban, ahol el kezdtem dolgozni nagyon sok volt például a csótány – az SZBK-ban ilyen nem volt –, emellett nem volt ablak az épületen, kivéve a toalettet. A körülmények tehát részben megnehezítették a kutatást, annak ellenére, ott is azt kutattam, amit idehaza elkezdtem. Ha valamire kíváncsiak voltunk egy adott téma kapcsán, sokszor nagyon messzire el kellett utazni, egy-egy előadót meghallgatni – így gyűjtöttünk ismereteket, tudást. 1986-ban például elmentem egy AIDS-el kapcsolatos konferenciára, ahol 20 ezren voltunk, mikor ezt elmeséltem anyukámnak, azt mondta, hogy hát a világon nincs is annyi kutató, mire én azt feleltem neki, pedig ők csak biokémikusok voltak.
Őt követte Viczián Dániel, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar elsőéves hallgatója, aki a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium végzett diákjaként egyedüli magyarként részt vehet majd Stockholmban, a Nobel-díj átadó ünnepségen. Kutatását a Szegedi Tudományegyetemen, az MTA-SZTE „Lendület” Biokolloidok Kutatócsoportban 2021 óta végzi, Dr. Szilágyi István témavezetése mellett. Azaz, kimagasló gimnáziumi eredményeinek köszönhetően már középiskolás kora óta az SZTE polgára.
A tudós sok-sok személyes élményt is megosztott.
Viczián Dániel: Minden vizsgáját már első alkalommal teljesítette, vagy volt olyan tárgy, esetleg vizsga, ami kifogott önnel?
Prof. Dr. Karikó Katalin: Egyetlen egy vizsgán buktam meg egész életemben, ez pedig Amerikában volt, méghozzá a vezetési vizsgán. A férjem azt mondta ugyanis, hogy az egyik lábamat a gázon a másikat a féken kell tartani, ám Amerikában ezt nem engedik. A lába az embernek csak a gázon vagy a féken lehet – tehát a férjem miatt buktam meg. Egyébként általános, középiskolás és egyetemista koromban is mindig jó tanuló voltam, kettest soha, semmiből nem kaptam. Hármast egyszer igen, filozófiából, pedig arra is nagyon tanultam. Mivel Népköztársasági Ösztöndíjas voltam, csak ritkán csúszott be egy-egy négyes, akkor a nagymamám egyből azt kérdezte: nem készültél? Ő nem tudta, hogy egy négyes az egyetemen jónak számít…
Majd Árva Hédi kérdezett, aki a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszékének Phd hallgatója. Szegedre egy tanulmányi verseny hozta sok évvel ezelőtt, a város már akkor magával ragadta.
A beszélgetést bárki végignézhette kivetítőt keresztül a Dugonics téren.
Árva Hédi: Hogyan vegyük észre, hogy eljött az a pont, amikor váltanunk kell?
Prof. Dr. Karikó Katalin: Nemrég, amikor Bécsben átvettem egy díjat, odajött hozzám egy fiatal srác és megosztotta velem, hogy már két éve igyekszik kristályosítani egy fehérjét, de nem sikerül neki. Így vesztett a kitartásából is. Én például azért maradtam a saját kutatási területemnél, mert lépésről-lépésre ugyan, de láttam az eredményeket. Ha viszont nincs változás, nincsenek eredmények, akkor dönteni kell, hogy megéri-e azzal az adott dologgal foglalkozni és területen maradni vagy sem. Ebben azért jó, ha vannak olyan kollégák, akik segítenek dönteni. Ha felteszel egy kérdést egy kísérlettel kapcsolatban, akkor általában felmerül 10 másik is… így aztán nagyon nehéz ellavírozni.
Dr. Uhljar Luca: Több interjúban is elmondta már, hogy a kudarcok önt sem kímélték, mégsem adta fel. Hosszú évtizedek kutatómunkája van benne az összes eddig megkapott elismerésében, így a Nobel-díjban is. Egy orvostanhallgató a következőt szeretné kérdezni: “A kutatás során érezheti az ember, hogy ez valami más lesz, hogy ebből valami nagyszabású lehet?”
Prof. Dr. Karikó Katalin: Egész életemben bármibe fogtam, azon gondolkodtam, hogy mi-mire is lenne belőle jó. Soha nem az elismerés éltetett. Számomra az volt a siker, ha valamiből lett valami. Végül volt egy listám arról, hogy mi lehetne jó az RNS-hez.
A jó hangulatú, közvetlen beszélgetés, őszinte kérdések és válaszok sorával folytatódott tovább. A hallgatók mosolyogva, egyetértésüket és megértésüket bólogatva adták a tudós tudtára, óriási élményként tekintve arra, hogy részt vehettek a szemináriumon.
Több tucat hallgató töltötte meg a JATE Klubbot.
Az eseményen a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karának, Fogorvostudományi Karának, Gyógyszerésztudományi Karának, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának valamint Természettudományi és Informatikai Karának hallgatói voltak jelen, akik előzetesen regisztráltak a rendezvényre. Emellett a Szegedi Tudományegyetem Doktori iskoláinak hallgatói közül is többen részt vettek a beszélgetésen.
A teljes beszélgetés visszanézhető a University of Szeged Facebook-oldalán.
Korábban írtuk:
Szent-Györgyi Albert korábbi dolgozószobáját kapta Karikó Katalin a Szegedi Tudományegyetemen
Dr. Karikó Katalin: Egy kutatónak nem a díj a célja, hanem az, hogy megértsen valamit
Pósa Tamara
Borítókép: Kutatókkal és hallgatókkal találkozott Karikó Katalin SZTE-s látogatásán.
Fotó: Kovács-Jerney Ádám
Karikó Katalinnal, a Szegedi Tudományegyetem kutatóprofesszorával kapcsolatos további információk elérhetőek az SZTE weboldalán, hírportálján, illetve az SZTE Klebelsberg Könyvtár honlapján.
NKI
