Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

A nagy­já­ból négy­szög alap­raj­zú sze­ge­di vár meg­épí­té­sét IV. Bé­la ren­del­te el a ta­tár­já­rást és Sze­ged vá­ro­si rang­ra eme­lé­sét kö­ve­tő­en. Négy­szög­le­tes tor­nyok­kal meg­sza­kí­tott fa­lá­nak sar­ka­in egy-­e­gy ke­rek to­rony emel­ke­dett; idő­vel pus­ka­po­ros, a 18. szá­zad­tól tü­zér­sé­gi rak­tár­ként hasz­nál­ták; ek­ko­ri­ban már majd­nem húsz­mé­te­res vi­zes­árok vet­te kö­rül. Tör­té­ne­té­nek ér­de­kes­sé­ge, hogy fenn­ál­lá­sa ide­je alatt a min­den­ko­ri ural­ko­dók több­ször el­zá­lo­go­sí­tot­ták vagy el­aján­dé­koz­ták, így Má­tyás ki­rály Cor­vin Já­nos­nak ado­má­nyoz­ta, aki Ki­ni­zsi Pál­nak ad­ta el. A had­ve­zér ha­lá­la után vis­­sza­szállt Corv­i­nus­ra, 1502-ben II. Ulász­ló vá­sá­rol­ta meg. 1524-ben II. La­jos Bá­tho­ry Ist­ván­nak ad­ta el, és bár né­hány év múl­va vis­­sza­vet­te, nem­so­ká­ra az esz­ter­go­mi ér­sek tu­laj­do­na lett. A 19. szá­zad­ban ka­to­nai te­rü­let­ként a bé­csi ud­var­hoz tar­to­zott.

Az egykori vár déli fala a Móra-parkban. Fo­tó: szegy

Ez idő­szak­ról Zom­bori Ist­ván me­gyei mú­ze­um­igaz­ga­tó a vár­fa­lak fel­tá­rá­sá­nak al­kal­má­ból meg­tar­tott saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón a kö­vet­ke­ző­ket mond­ta: „Sze­ged na­gyon sé­rel­mez­te a vá­ros kel­lős kö­ze­pén lé­vő, a Vá­ros­há­zá­val szem­köz­ti vad­ide­gen te­rü­le­tet, ami töb­bek kö­zött azt je­len­tet­te, hogy ka­to­nai ér­de­kek­re hi­vat­koz­va nem le­he­tett fát ül­tet­ni a Szé­che­nyi té­ren, mond­ván, aka­dá­lyoz­za az ágyúk ki­lö­vé­sét. Ami­kor 1879-ben Fe­renc Jó­zsef ide lá­to­ga­tott, Sze­ged ado­mány­ként kér­te a vá­rat. A kér­vény alá­írá­sát kö­ve­tő­en a bé­csi ha­di­ta­nács min­dent el­kö­ve­tett, hogy ezt az ural­ko­dó vis­­sza­von­ja. Ezt tud­ták a sze­ge­di­ek is, így amint le­he­tett, az utol­só kő­ig le­bon­tot­ták a vár­fa­lat.”
A mai já­ró­szint­hez ké­pest hét-ny­olc mé­ter­rel ala­cso­nyab­ban fek­vő vár he­lyét fel­töl­töt­ték. „A ki­bon­tás iga­zol­ja, hogy tény­leg jól csi­nál­ták. Kü­lön­bö­ző, el­ső­sor­ban az 1700-as évek­ben ké­szült ka­to­nai-mér­nö­ki raj­zok – ame­lyek már tény­leg pon­tos mé­ré­sek alap­ján ké­szül­tek – se­gít­sé­gé­vel pró­bál­tuk be­azo­no­sí­ta­ni a ré­gi vá­rat, tám­pont­ként hasz­nál­va a víz­par­ton ál­ló ví­zi bás­tyát” – tet­te hoz­zá az igaz­ga­tó.
„Kö­zel négy hó­nap­ja kez­dőd­tek el a mun­ká­la­tok, elő­ször az észa­ki fal­sza­ka­szon tár­tunk fel szin­te ugyan­ek­ko­ra te­rü­le­tet, majd azt vis­­sza­te­met­ve át­te­le­pül­tünk a mú­ze­um elé” – je­len­tet­te be Fo­gas Ot­tó ása­tás­ve­ze­tő ré­gész. „Két hó­nap­ja kezd­tünk el itt dol­goz­ni, most ér­tünk a vé­gé­re. Sze­ren­csé­sen meg­ta­lál­tuk amit ke­res­tünk, az észa­ki vár­fal után most a dé­lit is, majd­nem pon­to­san ott, ahol szá­mí­tot­tunk rá.” A fel­tá­rá­sok a vá­ros meg­bí­zá­sá­ból és pén­zé­ből va­ló­sul­tak meg, de Zom­bori Ist­ván el­mon­dá­sa sze­rint a vár­fal fel­szín­re ho­zá­sa ér­tel­met­le­nül nagy költ­sé­ge­ket je­len­te­ne. He­lyét egé­szen a ví­zi bás­tyá­ig fű­re ra­kott tég­la­vo­nal­lal je­lez­ni le­het­ne ugyan, eh­hez azon­ban ke­vés­nek bi­zo­nyul a fel­tárt fal hos­­szú­sá­ga; va­la­mint a mú­ze­um­igaz­ga­tó meg­íté­lé­se sze­rint ez a vár­fal ön­ma­gá­ban nem bi­zo­nyul an­­nyi­ra ér­té­kes­nek, hogy a ki­ása­tás, a vár­fal meg­tá­masz­tá­sa és egy eset­le­ges üveg­te­tős meg­ol­dás – mely lát­ha­tó­vá ten­né a vár­fa­lat – na­gyon költ­sé­ges meg­ol­dá­sát vá­las­­szák.
A fel­tárt le­le­tek ér­té­kes­sé­gét ez azon­ban nem csor­bít­ja. „Két szel­vényt kel­lett nyit­nunk a vár észa­ki és dé­li fa­lán, az előb­bit má­jus-jú­li­us­ban ás­tuk, ezt pe­dig jú­li­us-au­gusz­tus­ban, és mind­két pon­ton meg­ta­lál­tuk a vár fa­lát. Ez na­gyon fon­tos, mert fel tud­juk raj­zol­ni a mai Sze­ged alá egy­ko­ri ki­ter­je­dé­sét és pon­tos el­he­lyez­ke­dé­sét, ez volt a ku­ta­tás egyik fő cél­ja” – ös­­sze­gez­te Fo­gas Ot­tó. „Kö­zel egymé­te­res fel­me­nő fa­la­kat ta­lál­tunk, te­hát az az el­kép­ze­lés, hogy el­bon­tot­ták és ki­ter­mel­ték a fa­la­kat az al­ju­kig, nem iga­z. Min­den­fé­le­kép­pen na­gyon fon­tos, hogy nem ala­po­zást, ha­nem ren­des fel­me­nő fa­la­kat ta­lál­tunk” – egé­szí­tet­te ki a ré­gész.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta