2021. július 27., kedd

IMG_8812

Stumpf István: válaszok a felsőoktatási modellváltás kapcsán

Az alapítványi kuratórium tagjainak személye és a tervezett átállás időpontja is elhangzott azon az online beszélgetésen, amelyet 2021. május 3-án tartott Prof. Dr. Stumpf István, a modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos a Szegedi Tudományegyetemen. A fórumon elhangzott kérdések és az azokra adott válaszok cikkünkben olvashatóak.

 

Jelenleg igen nagy a munkaerőhiány a gyógyszerészek piacán, kevesen diplomáznak le az egyetemen, egy részük, mivel külföldi állampolgár, nem vagy csak törve beszél magyarul, így egy vidéki patikába nem feltétlen alkalmazható, mert nem tudná kiszolgálni a betegeket. Ezzel a problémával esetleg terveznek foglalkozni vagy valamilyen megoldást találni?

 

Köszönjük, hogy felhívta a figyelmet a gyógyszerészképzés Ön által tapasztalt anomáliáira. Bár a kérdéskör nem kapcsolódik a felsőoktatási modellváltáshoz, a felsőoktatási kormányzat célul tűzte ki a képzési rendszer revízióját, amely keretében – a gazdasági és szektorális igényeket szem előtt tartva – sort kerítenek mind az alapszakok, mind az egyes mesterképzések tekintetében szükséges félévek számának áttekintésére.

A modellváltás egyik előnye, hogy az egyes egyetemek szorosabban ágyazódnak a társasdalomba és gazdaságba, jobban érzékelik az igényeket és meg is kapják a szabadságot ahhoz, hogy ezeket az igényeket ki is elégítsék. Az egyetem és hallgatói számára előnyös, ha olyan képzések indulnak és olyan létszámban, hogy a végzettek diplomája jól értékesüljön, a végzettek könnyen és jól tudjanak itthon a szakmájukban elhelyezkedni. A modellváltás javítja az egyetem, a társadalom és gazdaság igényrendszerének rugalmas összehangolódását.

 

A modellváltás hatalmas lehetőség az SZTE számára, de helyes bevezetése ugyan akkora felelősség is, ezért az SZTE Szenátusa a január 29-i ülésén csak komoly feltételek teljesülése mellett döntött a modellváltás elkezdéséről. Ha a Szenátus úgy ítéli meg, hogy ezek a feltételek nem teljesülnek augusztus 1-ig, akkor van-e lehetősége az egyetemnek a modellváltási folyamatból kilépni?

 

A modellváltás valóban hatalmas lehetőség a Szegedi Tudományegyetem számára – ám ez ugyanakkora felelősséggel is jár. A felsőoktatási kormányzat meggyőződése, hogy a szenátus valamennyi szempontot megvitatva és mérlegelve hozta meg döntését a modellváltás mellett.

 

Ennek megfelelően készítette elő a kormányzat a szükséges javaslatot, amely alapján – a hatályos jogszabályoknak megfelelően – a magyar Országgyűlés döntött a modellváltásról, méghozzá a Szegedi Tudományegyetemért Alapítványról, a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány és a Szegedi Tudományegyetem részére történő vagyonjuttatásról szóló 2021. évi XXIII. törvénnyel. Ennek megfelelően a visszakozás is törvénykezést követelne meg a parlamenttől, ám a tavaszi ülésszak a végéhez érkezett. A modellváltás 2021. augusztus 1-jei beállását követően pedig komoly működtetési kockázatot rejt egy visszaalakítási folyamat.

 

Eddig gyakori tapasztalat volt, hogy az egyetem, mint adminisztratív szervezet hátráltatja, vagy legalábbis nem segíti, az egyetem mint oktatási vagy kutatási szervezet tevékenységét. Ebben várható-e javulás az átalakulás kapcsán?

 

Mivel az egyetem vezetése illetve a leendő kuratórium és az egyetemi dolgozók között nincs olyan érdekellentét, mint például egy gyár tulajdonosa/vezetői és a munkások között, számíthatunk-e a törvényes minimumnál kedvezőbb, az elvesztett közalkalmazotti státusz előnyeit legalább megközelítő munkajogi körülményekre?

 

Első kérdése kapcsán: a felsőoktatási modellváltás egyik mozgatórugója éppen az adminisztratív béklyók levetésében rejlik. Az államháztartási alrendszerről való leszakadás az egyetem belső szervezetére és folyamataira is pozitív hatással lehet, hiszen széles teret enged a rugalmas, optimális struktúra kialakítására, a bürokratikus és adminisztratív terhek minimalizálására.

 

Második kérdése a közalkalmazotti jogállás „elvesztésének” negatív hatásaira fókuszál, holott annak olyan jelentős előnyei is vannak, mint a rugalmasabb foglalkoztatási feltételek vagy a teljesítményalapú bérezés. Természetesen annak semmi akadálya, hogy kollektív szerződésben a közalkalmazotti léthez hasonló garanciákat, avagy ösztönzőket (pl. jubileumi jutalom) építsen be az egyetem. Ez nem csupán a vezetés humánpolitikájától, de a szakszervezetek aktivitásától és kompromisszumképességétől is nagymértékben függ.

A jogállásváltozásra vonatkozóan a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 117/C. § (5)-(6) bekezdései a következőképpen rendelkeznek:

 

„ (5) A fenntartóváltás következtében a felsőoktatási intézmény mint munkáltató által foglalkoztatott közalkalmazottak közalkalmazotti jogviszonya a fenntartói jog átszállásának napján munkaviszonnyá alakul. A munkáltató és foglalkoztatott közötti jogállásváltozásra a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 25/A. § (7) bekezdésében foglaltakat, valamint a 37. § (2) bekezdés c) pont rendelkezéseit kell alkalmazni.


(6) Az (5) bekezdés szerinti jogállásváltozás folytán létesített munkaviszony első

  1. évében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek a munkáltatói felmentésre,
  2. öt évében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek a jubileumi jutalomra

vonatkozó szabályait még alkalmazni kell. Az a) és b) pontban megjelölt időszak elteltét követően a munka törvénykönyve vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak.”

 

 

 

1. Változik-e az a szabály, hogy egy oktató a képzési program akkreditációja során csak egy felsőoktatási intézményben vehető figyelembe?

2. A több intézményben történő foglalkoztatás szabályozása teljes mértékben átkerül az intézményekhez, vagy lesz ezzel kapcsolatban központi előírás?

3. Változnak-e a kurzusok meghirdetésének szabályai, annak érdekében, hogy az intézmények rugalmasabban tudjanak reagálni az új módszertanok és technológiák megjelenésére?

4. Változnak-e a kutatócsoportok megalakításának szabályai?

5. A "Fokozatváltás a felsőoktatásban" című, az "A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai" alcímű dokumentumban leírtakat milyen módon és mértékben befolyásolja a fenntartóváltás?

 

 

A levelében feltett kérdések többsége az oktatás és kutatás lényegi peremfeltételeire irányul, nem a modellváltástól függenek, hanem a minőségbiztosítási és akkreditációs előírásoktól, valamint az egyetem belső oktatásszervezési normáitól függenek.

Ami a „Fokozatváltás a felsőoktatásban – A teljesítményelvű felsőoktatás fejlesztésének irányvonalai” című stratégiát illeti, a modellváltás ennek végrehajtásába tartozik.

 

A hétfői tájékoztatóban többször említette a versenyképesebb bérezést, a kutatói-oktatói életpályamodell bevezetését. Erről túl sok részletet nem lehet hallani azon kívül, hogy a fő vonzó elemnek beállított kétszer 15%-os béremelés nem azonnal, hanem időben elhúzva lesz bevezetve. Én úgy látom, hogy már eleve egy elég erős frusztráció van a PhD hallgatók és az oktatói-kutatói pálya alján lévők (tanársegédek, adjunktusok) között, akik az egyetemi dolgozók egy jelentős tömegét adják, hiszen az elmúlt 5 évben pénzügyileg jobban megérte hallgatónak lenni, mint oktatónak, kutatónak. Rendkívül méltánytalan és mérhetetlenül igazságtalan a mostani fennálló helyzet, mikor doktori fokozattal rendelkező kutatóknak jóval kevesebb a jövedelmük, mint a hallgatóknak! Véleményem szerint a versenyképes bérezés nem itt kezdődik, a nemzetközi rangsorokban való, minőségi ugrást nem kétszer 15%-os, több évre elhúzott béremeléssel lehet elérni. Arra kérem, hogy a bérek rendezését tartsák szem előtt a modellváltás során, és az oktatói-kutatói bérek valóban érjék el a versenyképes, nemzetközi szintet.

Sajnos a beígért több forrás célterülete elég bizonytalan, mivel nem tudni, hogy ezek pontosan kinél, mely karokon, mely tudományterületeken fog lecsapódni, tehát úgy gondolom valós veszély van arra (a tapasztalat is ezt mutatja), hogy ezek a többlet források végül nem egységesen, hanem célzottan lesznek kiosztva bizonyos előnyben részesített egységeknek.

 

A versenyképes felsőoktatás egyik nélkülözhetetlen eleme valóban az oktatói-kutatói bérekben rejlik. A jelenlegi bérfeszültség az egyes oktatói hivatásrendek közötti, valamint az oktatók és doktoranduszok között valóban kedvezőtlen a hazai akadémiai szféra vonzerejét illetően. A felsőoktatási tárca azon dolgozik, hogy rendszerszinten orvosolja a helyzetet – ezt célozza az ősszel bevezetni tervezett teljesítményalapú finanszírozási rendszer is. A modellváltás lehetővé teszi azt, hogy az állami finanszírozás mellett a fenntartó is hathatós lépéseket tegyen e probléma orvoslására. Ebben segít az egyetemek összetett – több forrású – finanszírozásának lehetősége. Az egyetemek versenyképesebbé válásával bevétel szerzési lehetősége is megnő.