SLA vs SLS: melyiket válasszuk?
Habár mindkét technológia lézerfény segítségével alkotja meg a 3D objektumot, mégis merőben eltér a kettő. Az SLA technológia UV tartományba eső lézerfényt használ, mellyel egy kémiai reakciót indít el – ennek eredményeképpen in situ keletkezik építőköveiből a műanyag. Az SLS technológia infravörös fényű lézert használ mellyel megolvasztja a termoplasztikus műanyagokból (vagy akár fémekből) készült finom porokat. A két technológia sajátosságairól bővebben az alábbi linken olvashatnak.
A szálolvasztásos nyomtatók már a hétköznapi használatban is elterjedtek, és bár a legolcsóbb megoldást jelentik kisebb felbontású modellek (dísztárgyak, koncepciók) nyomtatásánál, a nyomtatott tárgyak mechanikai tulajdonságai megközelíthetik a klasszikus technológiákkal készült modellek minőségét. Craftbot Plus típusú, fűthető platformmal szerelt nyomtatóinkkal 1,75 mm átmérőjű szálakból a könnyen kezelhető PLA mellett ABS, PETG és sok egyéb alapanyaggal is dolgozhatunk.
A Form3 asztali nyomtatónk segítségével tapintásra is sima felületet létrehozva többek között rugalmas, hőálló, vagy akár fogorvosi fotopolimer gyanták felhasználásával részletgazdag termékek nyomtatása valósítható meg.
A ProJet 6000 professzionális ipari nyomtató 20 µm-es felbontás mellett homogén felületi minőségű tárgyak nyomtatására képes széles alapanyagválasztékkal (pl. hőálló, ABS-, polikarbonát-szerű stb.), akár Class VI besorolású biokompatibilis műanyagból is.
A tintasugaras nyomtatókhoz hasonló elven működő Multijet technológia előnye, hogy kiolvasztható támaszanyaga révén teljes geometriai szabadság érhető el a nyomtatott tárgy alakja tekintetében. Nyomtatóink közül ennek a legkisebb a voxel mérete, azaz segítségével a nyomtatvány a legkisebb térbeli elemekből építhető fel.
Központunk fémnyomtatója az egyik legkiforrottabb, és máig az egyik legnagyobb feloldásra képes fémnyomtatási technológiát, a porágyas lézeres olvasztást (L-PBF) alkalmazza, néhány tíz µm vastag porrétegek összeolvasztásával hozva létre a nyomtatott testet. Alapanyagként a kiegyensúlyozott mechanikai tulajdonságokkal, és kitűnő korrózióállósággal jellemezhető rozsdamentes ausztenites acél mellett közel harminc ötvözet érhető el, amelyek között természetesen az orvosi és fogászati implantátumokhoz használt titán- és kobalt-króm ötvözetek is szereplnek.