2024. május 20., hétfő English version
Archívum  --  2005  --  9. szám - 2005. április 25.  --  Irodalom
Solymosi Bálint
Egy fok
Elfogadható magyarázatot
kerestem arra, hogyan is ment rá,
„dolgaim intézendő", egy egész
nap a pesti oldalra. Orsó-
járól lefutott, tekercs vécépapír,
tekeregtem az utcákon. Mondjuk,
töprengő természet. (Üvegházban.)
A villamoson ültem, a Nyugati
pályaudvar megállójába
érkezett be a szerelvény. Fölnéztem,
az áruház elektromos ki-
jelzőjén láttam, öt fok. (Plusz, Celsius.)
Azután vissza, lapoznék bele
a Magyar Hírlapba, de valami
melegség árasztotta el, ahogy
mondani szoktuk hozzávetőleges
pontossággal, az idő tört része
alatt, a szívemet. Igen, a szívemet.
A villamos fölzúgott, indulni
készült. Újra felnéztem. Hat fok.
Jászai Mari tér, majd tovább, át
Budára. Ötről a hatra…? Ugyan!, vágott
arcomba a szél. Istenem, hogy szeretnék
élni! Mondtam magamban némi
figyelmetlenséggel, úgy, mint aki szíves-
örömest visszaolvasná már azt,
ami hátra van. De ezt elgondolni, mintha
túl hosszúnak ígérkezne a táv,
nem lehet. Rövidtávon meg, magát
mindig túlsieti az ember.
Bezár