A délutánon a Konfuciusz Intézet önkénteseinél gyűjthettünk pecséteket az „útlevelünre”, ha az adott állomás játékaiban részt vettünk. A program lényege a kínai kultúra szemléletes bemutatása volt. Dekázhattunk például egy tollaslabdával, ami itt nem a teniszhez nagyon hasonló sportot jelentett: szó szerint egy pávatollas labdát kellett a lábunkon minél tovább pattogtatni. A játék kínai tradíció. Az állomás vezetője szerint szülőhazájában olyannyira népszerű sporttá nőtte ki magát, hogy versenyszinten űzik.

A következő állomáson Kína 56 etnikai kisebbségét ismerhettük meg, a róluk készült rajzokat pedig zsírkrétával színezhettük ki. Mandarin nyelven a népeket, vagyis ősöket Zǔ-ként nevezik, ebből is következik, hogy ez a szó mindegyik etnikum nevében szerepel, például Zhuangzǔ.

A rendezvényen készült képek itt megtekinthetőek.

A harmadik állomáson széles fejű ütőkkel pattogtathattunk ping-pong labdát, míg a negyediken kínai írásjeleket festhettünk. Az utolsó állomáson érdekességeket olvashattunk Kínáról és lufit fejelhettünk.

Az állomásvezetők a Konfuciusz Intézet önkéntesei és tanárok voltak Ázsiából. Egyikük alig egy hónapja érkezett Sanghajból Szegedre. Megtudtuk tőle, hogy azt szereti a városban a legjobban, hogy nyugodt, csendes és „mindenütt virágok vannak”. Hazájából leginkább az ételeket hiányolja.

A délután gálaesttel és koncerttel folytatódott, melyre az ázsiai művészek egész délután fáradhatatlanul próbáltak. Az esten mongol- és jugur énekeket, torokénekeket és táncokat mutattak be. Felbukkant a kultúra számos tradicionális hangszere, például a lófejű hegedű is.

SZTEinfo - Szöveg: Zádori Bence, Fotó: Higi Csilla