Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ko­vács Er­zsé­bet, az Élel­mi­szer­mér­nö­ki In­té­zet pro­fes­­szo­ra hang­sú­lyoz­za, hogy a ka­ron vég­zett hall­ga­tók jól kép­zett, hasz­no­sít­ha­tó tu­dás­sal ren­delkező, önál­ló mun­ká­ra ké­pes kre­a­tív szak­em­be­rek, akik a ha­zai és kül­föl­di munkaerőpi­a­con szá­mít­hat­nak biz­tos ál­lás­ra. Azért ér­de­mes te­hát a Mér­nö­ki Ka­ron ta­nul­ni, mert a mér­nö­ki dip­lo­mák még ma is pi­ac­ké­pe­sek. Az egy­re szé­le­se­dő ok­ta­tá­si pa­let­tán azok a kép­zé­sek je­len­nek meg, me­lye­ken szer­zett tu­dás­ra gya­kor­la­ti igény van.
„A kép­zé­sek kö­zül ki­emel­ném az élel­mi­szer­mér­nök sza­kot. Az egész­ség meg­őr­zé­sé­ben alap­ve­tő fon­tos­sá­gú az el­fo­gyasz­tott élel­mi­szer mi­nő­sé­ge, an­nak biz­ton­sá­ga az alap­anyag­tól a ter­mé­kig. Az élel­mi­szer­mér­nök szak egyik ok­ta­tó­ja­ként nagy le­he­tő­sé­ge­ket lá­tok a kép­zé­sen szer­zett tu­dás pers­pek­tí­vá­já­ban. A hall­ga­tók egy­éves ala­po­zás után gya­kor­lat­ori­en­tált kép­zés­ben vesz­nek részt az ál­la­ti és nö­vé­nyi ere­de­tű élel­mi­sze­rek fel­dol­go­zá­sát il­le­tő­en. Ezen is­me­re­tek nél­kül nem le­het­sé­ges a jó mi­nő­sé­gű alap­anyag­ok­ból a ter­mék előál­lítása sem a kis­vál­lal­ko­zás­ok­ban, sem a nagy cé­gek­nél. A vég­zett szak­em­be­rek szá­mos be­osz­tást be­tölt­het­nek a köz­vet­len ter­me­lés­irá­nyí­tó­tól a fej­lesz­tő­mér­nö­kig be­zá­ró­an. Aki még ma­ga­sabb szin­tű tu­dást sze­ret­ne, az MSc-szin­ten foly­tat­hat­ja ta­nul­má­nya­it, majd ké­sőbb PhD-képzésen is részt ve­het.
A kar egyi­ke a leg­ré­geb­bi, ag­rár­mér­nök-kép­zést foly­ta­tó in­téz­mé­nyek­nek, és ha­tal­mas ta­pasz­ta­lat­tal ren­del­ke­zik, emel­lett ok­ta­tói min­dent meg­tesz­nek an­nak ér­de­ké­ben, hogy hall­ga­tók meg­is­mer­jék és el­sa­já­tít­sák a 'más lép­té­kű', fel­sőok­tatás­ban szük­sé­ges mód­sze­re­ket, to­váb­bá biz­to­sít­ják a te­het­sé­ges hall­ga­tók szá­má­ra az ön­kép­zést a tu­do­má­nyos di­ák­kö­rök ke­re­té­ben.
Negy­ven­év­nyi ta­pasz­ta­lat után azt mond­ha­tom, sze­mély sze­rint szá­mom­ra nagy ki­hí­vást és örö­met okoz, hogy meg­sze­ret­tes­sem a hall­ga­tók­kal az önál­ló al­ko­tó mun­ka örö­mét, és az, hogy az el­vo­nat­koz­ta­tott kém­iát a gya­kor­lat ol­da­la fe­lől kö­ze­lít­ve alap­ve­tő, hasz­nál­ha­tó is­me­re­te­ket sa­já­tít­tas­sak el ve­lük. Kü­lö­nö­sen sok örö­met ta­lá­lok a te­het­sé­ges, szor­gal­mas hall­ga­tók di­ák­kö­ri kon­fe­ren­ci­ák­ra va­ló fel­ké­szí­té­sé­ben.”