Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Itt szolgált rá az 1937-es orvosi és élettani Nobel-díjra, kiváló szegedi tanítványai segítségével. A Szent-Györgyi-emlékév nyitányát is jelentő előadást Marton János (képünkön), az SZTE Egyetemi Könyvtár címzetes igazgatója tartotta „Szent-Györgyi Albert szegedi évei” címmel.
A címben is szereplő kivételessége abban testesül meg tudósként, hogy ő volt az egyetlen, aki a Nobel-díjat magyar állampolgárként vehette át. Kivételes ember volt, mindig a nagy feladatok vonzották, az úttörés, az ismeretlen kapujának a megnyitása. „Mindig nagy horoggal horgásztam, mert sokkal izgalmasabb nagy halat nem fogni, mint kicsit” – így jellemezte magát a tudós professzor. Kutatásainak követése bepillantást enged a tudomány fantasztikusan érdekes működésébe is. Egyetemünk egykori rektorának (1940-41) életfelfogása, műveltsége, társadalmi nézetei igazi reneszánsz szellemiséget sugároznak.
1928-ban a szegedi egyetem professzorságot ajánlott fel Szent-Györgyinek, akinek a tudományos eredményeire már akkor felfigyelt a világ. Ekkor ő egy év haladékot kért, melynek oka kizárólag tudományos érdeklődése volt: végére akart járni ígéretes felfedezésének, a hexuronsav biológiai szerepének.
A C-vitaminnal kapcsolatos szenzációs felfedezések nagy népszerűséget hoztak, sőt komoly financiális haszonnal jártak, ám Szent-Györgyit a kutatás érdekelte, a sikerek nem tették önelégültté, és ez a hozzáállás vezette el a Nobel-díjhoz is. Fontos megemlíteni, hogy rosszul tudjuk, ha azt hisszük, hogy Szent-Györgyi Nobel-díja „C-vitamin-díj”. 1937. október 30-án, a díj értesítése másnapján már ezt nyilatkozta a sajtónak: „A Nobel-díjat nem a C-vitamin-kutatásért kaptam, hanem a szervezetben folyó égések kutatásáért. A vitaminkutatás egy része ennek.” A díjat éppen az hozta meg neki, hogy az áttörés után otthagyta a C-vitamin-témát, és új utat vágott, ami a citrátkörhöz vezetett. Ezután ismét továbblépett. Sokak szerint az izommozgás témában a negyvenes évek első felében elért szegedi eredményei is Nobel-díjat érdemelnének. Szétszedte az izomrostot alapvető molekuláira, azonosította őket, majd a molekulákból ismét elemi rostot szintetizált, és még működésbe is hozta. A díj a politikának esett áldozatul.
Szeged város nagyban hozzájárult Szent-Györgyi tudományos sikereihez. Fő adománya nem a professzorság, nem a díszpolgárság volt (1937. december 1-jén), hanem a Nobel-díjhoz vezető utat nyitotta meg a tudós professzor előtt városunk azzal, hogy itt lett kutatócsoportja először életében. Szegeden vált lehetővé a társak híján kivitelezhetetlen ötletek és tervek megvalósítása.
Természetesen Szent-Györgyi igyekezett viszonozni Szegednek a tudományos sikerekhez való hozzájárulást. A paprikából való C-vitamin-izolálást kimondottan a szegedi fűszerpaprikához kötötte, a város egyik legfontosabb termékéhez. Ehhez hozzá kell fűzni azt, hogy a fűszerpaprikában van C-vitamin, de csak amíg fel nem dolgozzák. A kiszárított, megőrölt paprika C-vitamin-tartalma nulla. Mivel a vitamin a zöldség húsában van, a fűszerpaprika nem nagyon alkalmas kinyerési forrásnak. Szent-Györgyi a paradicsompaprikában fedezte fel a vitamint, és abból nyerte ki nagy mennyiségben.