Április 8-a, este 7 óra, a Grand Café mozitermében egyre többen gyűlnek össze, pedig nem egy hollywoodi kasszasiker vetítése a program, hanem Lázár Bence András szegedi költő, lapunk szerzője első kötetének bemutatója.
A Parnasszus Könyvek gondozásában megjelent kötetet maga a szerző szerkesztette, A teraszról nézni végig címet viseli. A költővel Péczely Dóra, a Magvető kiadó szerkesztője beszélgetett, aki nem egyszer adott hangot véleményének azzal kapcsolatban, hogy egy első kötetes szerző hogyan is szerkeszthette saját maga a munkáit, ám a kezdetben csipetnyi felháborodottságot sejtető hozzászólások után az is elhangzik, hogy fent említett szerkesztő hölgy mégsem tudott belekötni a ciklusokba. Péczely rengetegszer dobálózik a motívum kifejezéssel, bár az egész beszélgetés elég szétesett és rendszertelen, ki lehetett bogozni, hogy leginkább arra gondol, hogy a terasz, mint olyan végigvonul a kötet versein, a költő mintha csak a teraszról tekintene vissza a múltba: gyermekkor, tinédzserlét, majd a felnőtté válás és a szerelem problémája. Egyébként ez a három téma az, ami a kötetet ciklusokra osztja, ezekre az életszakaszokra tekint vissza a költő, vagy ha úgy tetszik, a beszélgetés során szintén többször emlegetett „lírai én”.
Péczely Dórában mondhatni jogosan merül fel ezek után a kérdés: miért Pécs, és miért nem Szeged (hisz csak tán elvárható egy szegedi születésű költőtől, hogy megénekelje szülővárosát)? Az ifjú titán nem félve az esetleges negatív reakcióktól egyenes választ ad. Szegedet nem szereti igazán, meg amúgy is 20 év alatt már megunta, ehhez képest Pécs szerinte igazán szerethető város, egy olyan hely, ami nyomott hagyott benne, ami meg tudta őt érinteni, azaz ilyen egyszeri okból érdemli meg Pécs, hogy Lázár Bence András-vers szereplője legyen, és ilyen egyszerű okból vérzett el Szeged a mezőnyben.
Ha már felmerül a vér, nem lehet nem említeni, hogy szóban forgó fiatal úr az SZTE-n orvostanhallgató. Természetesen jött is a kérdés, hogy egyezteti össze ezeket az egymástól távol álló tevékenységeket, mint költészet-művészet, illetve orvostudomány. A válasz megint egyszerű és logikus, eddig meg tudta oldani, ráadásul az orvoslás által olyan területeken is valós tapasztalatokat szerezhet, melyekhez más költők nem igen férhetnek hozzá.
A beszélgetés végéről nem maradhatott el a jövőbeni tervek felvázolása. Kiderült, hogy vannak olyan történetek a szerző életében, melyekről úgy gondolja, hogy versben nem képes megfogalmazni, ezért a próza műfajával kíván majd foglalkozni, meg akarja tanulni a prózaírás technikáját is. Következtetés: húszévesen úgy gondolja, hogy verset írni már tud. Ám legyen.
Petró Julianna
Kultúra ,