Választások előtt és után vagyunk, mint mindig. Olyan ez, mint az időjárás, mindig arról beszélünk, milyen lesz és milyen volt, mégis egyfolytában átmeneti időket élünk. Tudnék még egyéb okosságokat is mondani: lassan járjunk, tovább érünk, feltéve, ha addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Konyhabölcsességben jó vagyok: legalább ebben legyen sikerélményem, ha már a konyhában nincsen.
Mindezt persze csak azért mondom, mert mindenféle politikai szimpátiától és ellenszenvtől függetlenül mégiscsak ott feszít az emberben, no meg a kutyában, a lokálpatrióta öntudat, ha megnézi, milyen szépen szerepelt – hiszen szép, hogy egyáltalán, vagyis komolyan – szerepelt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt az önkormányzati választások előkészítő fordulóiban. A kétfarkú kutya ugyanis nemcsak hogy hungarikum, de hamisítatlan szegedikum is. Nem mondom, a napfény, a Dóm meg a Pick szalámi szép és klasszikus városimázskellék, de azért igenis büszkék lehetünk az első magyar viccpártra is, amelynek működésében épp az az egyik legeredetibb ötlet, hogy úgy tesz, mintha semmi különbség nem lenne közte és a nem viccpártok között.
Épp olyan ez, mint a főzés. Akárki akármit mond, a főzés maga nem a tűzhelynél kezdődik – én már csak tudom, mint mondtam, a konyhában jó vagyok –, és nem is ott, ahogy sokan állítják, hogy meg kell tanulni hagymát pirítani. Akármit mondanak a szavak – mármint szó szerint –, a főzés nem a főzéssel kezdődik, csak épp azzal, hogy két addig különálló íznek hirtelen egy újfajta kapcsolata jelenik meg. Mint a montázs matematikája, olyan ez: egy és egy az három. A főzés is logika, bár nem tudomány.
Ilyesmi jófajta kotyvalék a szegedi eredetű kutyapárt: valójában semmi újat nem talált ki. Csak ügyesen egymás mellé helyezte azt, ami amúgy is benne van a levegőben, az asztalra terített nyílt lapokat és a pohárba öntött tiszta vizet. Ahogy az eddigiekből is látszik, olyan távol áll tőlem a politika, mint egy óvodástól a gyerekzár mögé rejtett konyhakés, de azért azt mégsem lehet szó nélkül hagyni, hogy bizony első látásra nem mindig lehet megkülönböztetni egy kétfarkú hirdetést és egy „komolyabb” társát. És tévedés ne essék, mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a kétfarkú kutya ne volna vicces.
Turi Tímea
Fókusz ,