Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Búcsúzni nehéz. Különösen nehéz olyan embertől, aki határozottságával és megbízhatóságával magabiztosságot sugárzott felénk, és akit mindezért mindig erősnek gondoltunk. Erősebbnek tudtuk őt magunknál, ezért hozzászoktunk, hogy bizalommal ráhagyatkozhatunk. Nehéz búcsúzni attól, aki cserben soha senkit nem hagyott. Aki erősnek látszott, aki biztos tudású, csalhatatlan emlékezetű volt, belátó, okos és minden helyzetben gyorsan eligazodó. Nehéz búcsúzni attól, akinek elvesztésekor magunkat tartjuk elveszettnek.

Nehéz búcsút mondani annak, aki csaknem 40 éve összekötötte életét a bölcsészkarral és a szegedi egyetemmel. Itt tanult, itt szerezte diplomáit és tudományos fokozatait, kivételes gyorsasággal itt emelkedett végig az oktatói ranglétrán, itt alkotta meg és teljesítette ki tudományos életművét, s itt vált nemzetközi hírű és rangú tudóssá. Itt volt szellemi otthona, innen kiindulva járta be szakmája vezető kutatóhelyeit Göttingától Frankfurtig, Mainztól Isztambulig, Kazánytól Uppsaláig, s ide tért vissza mindig. Óriási munkabírású, megszállottan szorgalmas, a tökéletességből engedni alig tudó építkező volt. Az általa vezetett Altajisztika Tanszék nemzetközileg elismert kutatóműhellyé vált. Tudományos és tanári életműve méltán nevezhető a bölcsészkar s a szegedi egyetem büszkeségnek. Nehéz elbúcsúzni attól, aki mindig tántoríthatatlan hűséggel és kitartó odaadással szolgálta tudományát és egyetemét.

Fájdalmas elbúcsúzni attól, aki áldozattal a közért olyan sokat dolgozott. Hat éven át működött dékánként; nehéz években, 1999 és 2005 között. Tárgyalt, szervezett, és – ha kellett – közössége érdekeiért elszántan ütközött. Magát sohasem kímélő, nagy küzdő volt; a sok-sok napi konfliktus és feszültség testet s lelket koptató megpróbáltatásairól tudni még a hozzá közel állóknak is keveset engedett. Józan és megfontolt vezetőt ismertünk benne, aki eréllyel és hatékonyan tudott irányítani. Egyenességéért és határozott kiállásáért azok tiszteletét is kivívta, akikkel karának képviseletében olykor vitákba keveredett.

Mindennél nagyobb nehézség azonban elbúcsúzni a baráttól, a megannyi közös élmény emlékén velünk osztozó társtól. Úti kalandok, izgalmak, séták, kirándulások, nevetések, átbeszélgetett hosszú éjszakák járhatnak eszünkbe. Távoli idegen világokban adott sokunknak biztonságot kivételes eligazodóképessége, jártassága és élettapasztalata. Kegyetlenül nehéz és fájdalmas annak tudatával megbékélni, hogy immár csak emlékképeinkben idézhető fel sok ismert gesztusa, mozdulata, jellegzetes hangja, a ráncolódó homlok alatt elkerekedő szeme és szólásra nyíló szája.

Sokan sokat kaptunk tőle, amivel szemben életében sohasem lehetett arányos részünkről a megbecsülés. Mindannyiunk nevében egész életéért kell megkésett köszönetet mondanom. Köszönöm társaságát, köszönöm tisztességét, köszönöm emberségét, köszönöm példáját. Emlékét mindörökké megőrizzük!

Almási Tibor dékán

 

(Részletek a Berta Árpád búcsúztató gyászszertartásán a szegedi dómban 2008. március 19-én elhangzott beszédből.)