– Ön készítette fel Gortva Tamást, aki nemrégiben a legmagasabb pontszámmal nyerte el a Kazinczy-érmet a 38. Szép magyar beszéd 2010 versenyen.
– A kollégáktól hallottam, hogy Tamás tehetséges, ezért is biztattam, hogy vegyen részt a verseny a házifordulóján. Amikor ezen továbbjutott, akkor kezdtem el vele külön is foglalkozni. Az egyetemi fordulóra ugyanis minden jelentkező saját maga készül fel. Ez megmutatja, hogy a hallgató önállóan hogyan tud dolgozni, milyen típusú szövegeket szeret, és azokkal hogyan tud bánni. A háziverseny épp ezért ugyanolyan rendszerben zajlik le, mint az országos, tehát a versenyzők hoznak egy saját szöveget, mi pedig adunk egy kötelezőt. A két produkció alapján választjuk ki azt a kettő hallgatót, aki továbbjut. A szervezőmunka az enyém, de a kollégák nagyon sokat segítenek, már azzal is, hogy reklámozzák a diákok körében. Természetesen a kar segítségére is szükségünk van. Szerencsére a versenynek rangja van az egyetemen, a jutalomkeretet a dékáni hivatal biztosítja könyvjutalom formájában.
Békésiné Fejes Katalin Az SZTE BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet Magyar Nyelvészeti Tanszék egyetemi docense 1946-ban született Kecelen. 1969-ben végzett magyar-történelem szakos általános iskolai tanárként, 1972-ben szerzett tanítói, 1977-ben magyar szakos középiskolai tanári diplomát. 1980-ban avatták egyetemi doktorrá, 1986-ban a nyelvtudomány kandidátusává, 2001-ben habilitált. Több önálló tudományos könyv és tankönyv szerzője. Házas, két gyermeke és öt unokája van. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
– Hallgatói korábban is sikeresek voltak, 1980 óta Tamás a huszonkilencedik éremmel jutalmazott diákja. Ennyi év után is töretlen lelkesedéssel végzi a munkáját?
– Amíg én itt leszek és ez az én feladatom, addig változatlanul szorgalmazni fogom a hallgatók körében, hogy minél többen próbálják ki magukat ezen a versenyen. Ez persze nem véletlen – azért az látszik a hallgatókon, hogy mekkora pozitívum, ha meg mernek szólalni. Ez sajnos a képzésben nem kap akkora hangsúlyt, mint amennyire szükség lenne rá, ugyanis kevesebb a szóbeli vizsga, mint korábban, pedig társadalmi szinten is fontos, hogy a kikerülő értelmiség érthetően, szépen tudjon fogalmazni. A Kazinczy-versenyek egyik hozadéka, hogy megtanulnak a versenyzők hallgatni, a szövegek iránti érzékenységükkel párhuzamosan egy olyan fajta belső hallás fejlődik ki náluk, amely a tudatos szövegfelépítésben a későbbiekben sokat segít. Szerencsére jelentkezők mindig vannak szép számmal – ez évente tíz-tizenöt hallgatót jelent –, a közönség talán lehetne nagyobb, de panaszra nincs okunk. Amit sajnálok, az az, hogy más karokról nincsenek jelentkezők. Eredetileg ugyanis ez a pedagógusképzésben részt vevők versenye volt, ma pedig már a felsőoktatásban tanulók versenye, épp ezért a cél már nem elsődlegesen a tanári beszédre való felkészítés, hanem általánosságban az igényes beszéd és szövegtolmácsolás igényének elsajátítása. Ez ily módon több fiatal érint, olyan értelemben mégis kevesebb a jelentkező, hogy a kétszintű képzés bevezetése óta főként a BTK hallgatóira számítanak a kiírók. Bár, ha valaki bejönne hozzám a TTIK-ról, hogy részt szeretne venni, szívesen foglalkoznék vele.
– Milyen típusú szövegek kerülnek elő a versenyen?
– Eredetileg esszé szerepelt a kiírásban, hiszen az, hogy valaki hogyan tolmácsol egy szöveget, szövegértelmezési munka, erre pedig egy logikai felépítésű szöveg jobban alkalmas, mint egy szépirodalmi. A Kazinczy-versenyek változtak az évek alatt, bővült a résztvevők száma, a kiírás is módosult, de egyik központi gondolata továbbra is a nyelvi identitás erősítése. Íróink, költőink közül sokan megfogalmazták már, hogy milyen fontos az anyanyelvünk megőrzése. Ennek a versenynek véleményem szerint az a legnagyobb érdeme, hogy évről évre megerősít minket a nyelvápolás fontosságában. Hiszen ez a nyelv csak a mienk, ezt őrizni kell, mert másét is csak akkor tudja valaki tisztelni, ha a sajátját megbecsüli és ápolja. Ezért ez a felkészítés a tanári munkámnak nagyon fontos és számomra szép része.
– A tanárságot mégsem az egyetemen kezdte, előbb általános iskolai tanári, majd tanítói diplomát szerzett.
– Így van, 1969-ben végeztem a tanárképző főiskolán Szegeden magyar-történelem szakos tanárként, de nem kaptam állást. Ezért levelezőn elvégeztem a tanítóképzőt Jászberényben, miközben adminisztrátorként, képesítés nélküli óvónőként dolgoztam. Szegeden tanítóhiány volt, ezért a diploma megszerzése után rögtön munkába állhattam, és 1973-78 között a főiskola II. számú gyakorló általános iskolájában tanítottam. Emellett tankönyvpályázatokon vettem részt, és amikor meglett a kinevezett állásom, akkor jelentkeztem az egyetemre, hogy magyar szakos középiskolai tanárnak tanuljak. A célom az volt, hogy egyetemi diplomát szerezzek, és ahogy szoktam mondani, hogy az élet a legjobb rendező. Nekem ugyanis egész életemben igen nagy szerencsém volt a tanáraimmal, magyar szakosként például Deme László is tanított, sőt, nála írtam a szakdolgozatomat, majd doktorandusza lettem. Az ő biztatására pályáztam meg a tanársegédi állást 1978-ban, amit megkaptam, és azóta is itt vagyok az egyetemen.
– Manapság más helyzetben van a felsőoktatásban dolgozó pedagógus, mint két-három évtizede. Említette például, hogy kevés a szóbeliség az egyetemen. Ez meglátszik a diákok nyelvhasználatában vagy a tananyag elsajátításában?
– A szóbeliség csökkenése összefüggésben van a hallgatók megnövekedett létszámával, hiszen ha sokan vannak, akkor egyszerűbb az írásbeli vizsgáztatás. Ennek az a hátulütője, hogy sajnos a mennyiség növekedése sokszor a minőség rovására megy. Nem a hallgatók hozzáállásával, igyekezetével van gond, mert az alapvetően jó. Inkább az a baj, hogy társadalmi elvárássá vált, hogy diplomát kell szereznie mindenkinek. A magyar és a kommunikáció szak pedig magában rejti azt a veszélyt, hogy ha egy területen sem emelkedik ki a hallgató, akkor ide jelentkezik, mert úgy gondolja, hogy magyarul tud, beszélni tud, mi más kell még? Általánosságban elmondható a fiatalok nyelvhasználatáról, hogy felgyorsult a beszédtempó, ami állítólag a társadalmi gyors változások biológiai vetülete. Ez megjelenik a Kazinczy-versenyeken részt vevők beszédében is, de egyébként nem tapasztalok nagy különbséget a mai és az egy-két évtizeddel korábban jelentkezők nyelvhasználata között. Aki erre a versenyre eljön, azok legtöbbje tisztában van azzal, hogy mik a szép, az érthető beszéd alapkövetelményei.
VERS |
---|
Téves elképzelés, hogy aki irodalommal és nyelvészettel foglalkozik munkája során, az mindenre vágyik szabadidejében, csak költészetre nem. „Mindig van az ágyam mellett egy verseskötet” – mondja Békésiné Fejes Katalin. „Főként a kritikai kiadásokat szeretem, mert ott nyomon lehet követni a költő egyes változtatásait a versen.” József Attila a kedvencei közé tartozik, ahogy Radnóti, Ady, Tóth Árpád is. Egyik kedvence Az ember tragédiája, de a kortárs irodalomba is szívesen beleássa magát. „A versekhez való hozzáállásom szeretném továbbadni a tanítványaimnak is, remélem, sikerül a magot elültetnem bennük.” |
– Nemcsak tanár, hanem kutató is. Ezt a munkát még akkor elkezdte, amikor általános iskolában dolgozott.
– Kutatóként tanár vagyok, tanárként kutató. Amikor egyetemre jártam, és közben általános iskolában tanítottam, akkor döbbentem rá, hogy micsoda hatalom a szintaxis, a forma. A tartalom az elsődleges a megfogalmazásban, de a forma változatosságával kifejezőbben lehet ezt a tartalmat tolmácsolni. Deme László tanítványaként kezdtem odafigyelni arra, hogy milyen fontos a szerkezet a nyelvhasználatban. Rájöttem, hogy a harmadikos-negyedikes diákjaim esetében nem tudom, hogy milyen szerkezeteket használnak, logikailag hogyan tudják összekapcsolni a mondanivalójukat. Ekkor kezdtem el felmérő feladatokat tervezni, az összes szöveget szintaktikailag elemeztem. Ezek után kiterjesztettem kutatásaimat országos szintre, nem csak állapot-, hanem folyamatfelmérést is végeztem, így kezdtem belemelegedni abba, hogy a szintaxison keresztül, ami objektív értékekben kimutatható, a Deme László által kidolgozott szerkezeti mutatókkal korrelációs összefüggéseket lehet találni.
– Ez miért fontos a tanári munkában?
– Ha egy pedagógus megismeri ezeket a korrelációs összefüggésrendszereket a szerkezetek mozgása terén, akkor irányítani is tudja őket. Ha tisztában van például azzal, hogy a szintagmatikus szerkezet és az alárendelő mondatszerkezetek párhuzamosan jelennek meg a gyerekek nyelvhasználatában, akkor azt is tudja, hogy ha az egyiket fejleszti, a másik is fejlődik vele. Általános iskolai matematika- és fizikatankönyveket vizsgáltam olyan szempontból, hogy vajon a tankönyvszerzők mennyire ismerik a tanulók szerkezethasználati lehetőségeit, és mennyire igazodnak hozzá. Azt is észrevettem, hogy a szerkezetek használata nagyban befolyásolja azt, hogy a diákok mennyire értik meg. Konkrét elemzéseken keresztül mutattam be, hogy például a fizikatankönyvek igen bonyolult szerkezeteket tartalmaznak, ráadásul épp a definíciók esetében, amiket a diákoknak fejből kell megtanulniuk. Ezeket jobban el tudnák sajátítani a gyerekek, ha nem egy mondatba akarnának a tankönyvek belesűríteni minden információt. Persze ez nem azt jelenti, hogy csak egyszerű mondatokban lehet fogalmazni egy tankönyvben, de amikor egy definícióról van szó vagy a tananyag olyan részéről, amit azt akarom, hogy teljes egészében értsen a gyerek, akkor a szerkezettel is segíteni tudok neki. Sikerélményem is van ezen a téren: 1978-ban egy, szegedi szerzők által írt fizikatankönyv szövegét megjelenés előtt átvizsgáltatták velem, és javaslataim közül sok mindent beépítettek a végleges változatba.
– Kutatásának egyik területe a szociolingvisztikai szempontú megközelítés a gyermekszövegek szintaktikai összefüggésének vizsgálatában matematikai statisztikai módszerrel. Ez mit takar?
– Ez egy olyan vizsgálat, amely során számítógépre kódoltam tíz osztály 310 szövegét, amelyet közel háromezerből választottam ki. A kódolt anyagomon egy amerikai szociológiai programot alkalmazva a korrelációs öszszefüggéseket meg tudtam állapítani. Olyan szociolingvisztikai változók is bekerültek a kutatásba, mint a nemzetiségi hovatartozás, a szülők iskolai végzettsége, a család anyagi helyzete, könyvvel való ellátottsága. A korrelációs vizsgálatban kiemeltem ezeket, és megnéztem, hogy ezzel együtt milyen szintaktikai jellemzők jelennek meg. Egészen finom grammatikai különbségek is kirajzolódtak az egyes csoportok között, mint amilyen például a különböző állítmánytípusok használati gyakorisága. Ezeknek az összefüggéseknek az ismeretében sokkal tudatosabbá lehet tenni a tanulási folyamatok fejlesztését. Ha csak megmondjuk a tanulóknak, hogy egy-egy mondat nem jó a szövegében, vagy nem jó helyen van, akkor nem fog fejlődni. A szerkezet logikai összefüggéseit kell megláttatni velük. Mindig igyekeztem ezt hangsúlyozni a kollégáknak konferenciákon, előadásokon, hogy ez a gyakorlatban is megvalósulhasson. Manapság a társadalmi értékrendnek kéne helyreállnia, és ehhez az is hozzátartozik, hogy tisztában legyünk vele: a mi nyelvünk és kultúránk üde színfolt az európai palettán. Én abban hiszek, hogy ha a saját fiatalságunkat nem tudjuk arra megtanítani, hogy azt értékelje, ami a mienk, akkor nem tudom elképzelni, hogy a másét tisztelni tudja.
Tóth Ilona
Katedra ,