Horváth Gabriella negyedévesként döntötte el, hogy tudományos munkát szeretne végezni. Valamilyen klinikai területen, betegekkel közelebbi kapcsolatban álló témával szeretett volna foglalkozni, végül pedig a Neurológiai Klinikán kötött ki, ahol Sztriha László irányítása alatt kezdett dolgozni. Radiológusokkal és két pszichológushallgatóval karöltve kutatott egy viszonylag új eljárást, amit érelmeszesedésre alkalmaznak.
Horváth Gabriella 1985-ben született Debrecenben. A szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia tagozatán érettségizett 2004-ben. 2004 óta az SZTE Általános Orvostudományi Kar hallgatója. Negyed-, illetve ötödévesként a szegedi Neurológiai Klinikán TDK-zott, 2009-ben harmadik helyezést ért el a házi fordulóban „A carotis stent behelyezés alatti embolizáció hatása a kognitív teljesítményre” című dolgozatával. Fotó: Segesvári Csaba |
---|
„Olyan betegeket vizsgáltunk, akiknek a nyaki ütőerük el volt meszesedve. Ez azért veszélyes probléma, mert a meszesedett részekből leszakadó résztől agyvérzést kaphatnak, illetve a meszesedés miatt csökken a vérellátás, ami rontja a gondolkodásbeli funkciókat. Többféle módon szokták ezt kezelni, egyrészt műtéti úton, amely során kivágják az elmeszesedett részt az artériából. Mi egy másik kezelési módot kutattunk. Ennek lényege, hogy a combartérián keresztül egy katéter segítségével bejuttatnak egy kis fémhálót az érbe. Ahogy ez a háló kirúgja magát, az ér falához passzírozza az elmeszesedett részt, ezáltal állítja helyre a keringést, illetve megakadályozza, hogy leszakadjanak kis darabok belőle. A kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a kognitív funkciók romlanak vagy javulnak-e a beavatkozás hatására. Egyrészt javulniuk kellene, mert a vérellátás helyreáll, viszont romolhatnának is, mert a beavatkozás során is leszakadhatnak kis darabok, amik miatt kis infarktusok alakulhatnak ki az agyban. A rövid távú eredményeket dolgoztuk fel egyelőre, tehát a beavatkozás előtti, illetve közvetlenül utána született eredményeket hasonlítottuk össze, és ezek alapján a beavatkozás után jobban teljesítettek a tesztekben. Ez egy új kutatási terület nemzetközi szinten is, most vizsgálják, hogy jobb-e ez a fajta beavatkozás, mint a műtéti. Illetve az is fontos kérdés, hogy melyik betegeknél van ennek inkább haszna, tehát a kockázati tényezőket is figyelembe kell venni” – mesél a kutatásról.
A házi TDK-fordulón harmadik helyezést értek el dolgozatukkal, Gabi szerint azonban nem ez az eredmény volt a legfontosabb hozadéka a munkának. „Nagyon érdekes volt együttműködni a radiológusokkal és a pszichológusokkal. A pszichológusokkal olyan szempontból is, hogy ugyebár az egy humánabb terület, és érdekes volt az ő hozzáállásukat és tudásukat is megfigyelni, illetve tapasztalatot cserélni. Az orvosi munka, főleg ha klinikán dolgozik az ember, együttműködést igényel több területről is akár, úgyhogy a továbbiakban biztosan nagy hasznát fogom venni ennek a tapasztalatnak. Számomra nem az volt a lényeg, hogy hányadik helyezett leszek, hanem az egész munka, illetve az is nagyon fontos volt, hogy kipróbáljam magam az előadóként. Ez is kihívás volt, mert ez egy gyengébb pontom.”
DINASZTIA |
---|
Gabriella világéletében orvosnak készült, elhivatottságában pedig valószínűleg nagy szerepe volt szüleinek is. „Apukám traumatológus, anyukám gyerekorvos. Sokszor jól jött, hogy tudtak segíteni egy-egy vizsgánál, és az is hasznos volt, hogy sokat beszélgettek előttem a szakmáról. Időnként bementem velük a munkahelyükre is, és sokat tanultam abból, ahogy a betegeikkel kommunikáltak.” |
A sikerek ellenére a medikát ötödévben egy másik terület kezdte érdekelni. Ezért jelenleg úgy tervezi, a diploma megszerzése után gyermekgyógyászként fog elhelyezkedni a klinikán, és ezen a területen írja szakdolgozatát is.
„Inkább gyerekekkel szeretnék foglalkozni, mint felnőttekkel, úgy érzem, hogy ezt tudnám hosszú távon csinálni. Ez egyébként egy szélesebb terület, bármi felé lehet majd specializálódni, lehet esetleg neurológiát választani, ilyen szempontból tehát kapcsolódik az eddigiekhez. Körülbelül tíz évig biztosan klinikán akarok dolgozni, mert ott sokkal több szakmai tapasztalatot lehet összeszedni. Később, ha esetleg körzeti orvosnak megyek, ott is jól fogom tudni hasznosítani, például könynyebben fel fogom ismerni a ritkább betegségeket. Nőként könynyebb érvényesülni ezen a területen, mint mondjuk sebészként. Ez is persze csak Magyarországon van így, külföldön sebészként is könnyebb. De tulajdonképpen engem soha nem érdekeltek az itthon férfiasnak számító területek. Valahogy ez ilyen szerencsésen alakult, hogy mindig inkább a nőiesebbnek tartott belgyógyászat vonzott, a manuális szakmák, mint a sebészet, az urológia nem igazán. Régebben még a szülészet, nőgyógyászat is tetszett, de aztán rájöttem, hogy ott is túl sokat kell operálni, az pedig mindig távol állt tőlem. Persze tudom, hogy vannak nehézségei a klinikai munkának. Sokszor kell például ügyelni, ami család mellett nem könnyű. Mondjuk a férjem nem orvos, és nem is olyan munkát végez, ami éjszakai távolléttel járna, ezért reménykedem, hogy meg lehet oldani. De mindenképpen kötöttebb munka a klinikai. Egy körzeti orvos lehet, hogy többet is dolgozik, mint nyolc óra, de azt magának osztja be” – fejti ki.
Szokatlannak tűnhetnek ezek a gondolatok egy ilyen fiatal lánytól. Valójában azonban Gabriella már asszony. Sőt mi több, egy kéthetes kislány boldog édesanyja is. Mint meséli, tudatosan cserélte meg a manapság megszokott sorrendet, mely szerint a karrierépítés után kell következnie a családalapításnak..
„Mindig is szerettem volna fiatalon férjhez menni, és gyereket vállalni, szerencsére ez sikerült is. Tavaly nyáron házasodtunk össze, és nemrég született meg a kisbabánk. Persze az orvosi pályán is sokan félnek családot alapítani, mert félnek kiesni a munkából, de én szerettem volna, hogy először szülessen gyerekem, és utána csináljak karriert. Megvan ennek is az előnye, mert remélem, hogy mire nagyobbak lesznek a gyerekek – merthogy testvért is szeretnénk a kislányunknak –, jobban tudok majd a szakmámmal foglalkozni. Lehet, hogy később fogom elkezdeni a szakmai életemet, de úgy gondoltam, hogy ha az egyetemet csúszás nélkül befejezem hat év alatt, akkor ennyi belefér. Egyébként szerintem ez csak manapság ritka dolog, hogy az ember az egyetem alatt vállaljon gyereket, régebben sokkal gyakoribb volt. Persze én is idegeskedem néha azon, hogy sikerül-e majd összehangolnom a tanulást és a munkát a kisbabával, de úgy gondolom, meg kell próbálni. Egyelőre nem is halasztottam, a hatodéves gyakorlataim és szigorlataim egy részét már megcsináltam. Remélem, hogy mire három hónapos lesz a baba, a délelőttökre el tudok majd szabadulni, és így be tudom fejezni a tanévben az egyetemet” – mondja.
Úgy tűnik tehát, Gabriellának olyan kerek az élete, ami korosztályának tagjaira nem igazán jellemző. Amikor azt firtatom, ez vajon minek köszönhető, érdekes választ ad. „Mindig igyekeztem előre tervezni, szeretem előre látni a dolgokat, már amennyire ez lehetséges. Nyilván ez a tanulmányokkal kapcsolatban könnyebb. Azt azért hozzátenném, hogy szerintem elég sokan TDK-znak, sokan ki szeretnék próbálni magukat, úgyhogy ez nem olyan különleges teljesítmény részemről. Az, hogy a magánéletben is sikerült úgymond révbe érnem, megtaláltam a páromat, nem rajtam múlt. Nagyon örülök neki, de ez nem tudatos elhatározás kérdése. Persze a gyerekvállalás az már inkább az. Valójában azonban úgy gondolom, amit elértem akár a tanulmányaimban, akár a magánéletemben, azt nem a szerencsének köszönhetem, és nem is magamnak, hanem mindez Isten ajándéka.”
Keresztes Judit