A katyni tömegmészárlásról, a 20. század egyik legbrutálisabb politikai gyilkosságsorozatáról nyílt – a Terror Háza Múzeum közreműködésével – kiállítás a Fekete Házban április 3-án.
Katyn máig gyógyíthatatlan seb a lengyel nemzet számára” – fogalmazott Joanna Stempinska nagykövet a 2009-es Csongrád Megyei Lengyel Év keretében rendezett május 18-ig látogatható tárlat megnyitóján.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyének földszinti termeiben kifüggesztett több tucatnyi magyar és angol nyelvű tabló segítségével megérthető a lengyel tragédia, amely százezrek számára máig ható fájdalmat jelent. A tárlat rendezői számos fotó és korabeli dokumentum segítségével igyekeznek bemutatni a gyilkosságok előzményeit, magát a mészárlást s a történtek visszhangját a második világháború előtti Lengyelország történelmétől egészen a rendszerváltozást követő időszakig.
1940-ben a Szovjetunió belügyi népbiztosa, Berija elkészítette Sztálinnak szánt indítványát, mely 14 700 lengyel katonatiszt és további 11 000 állampolgár legyilkolásáról szólt. Március 5-én mindketten szignálták a dokumentumot. A lengyel állampolgárok legyilkolása 1940. április 3-án kezdődött, és a börtönökben egészen őszig folytatódott. Gyalog, marhavagonokban vagy teherautókon vitték el az áldozatokat a gyilkosságok színhelyeire, ahol a fiatalabb, erősebb tiszteknek a fejükre húzták katonai kabátjukat, kezüket pedig szovjet gyártmányú, egyenlő hosszúságúra darabolt kötelekkel kötötték hátra. A kivégzések „halállisták” alapján történtek, a foglyokat egyenként végezték ki, maroklőfegyverrel tarkón lőtték őket. A katyni gyilkosságoknak mintegy 22 ezer lengyel állampolgár esett áldozatául, a sok ezer katonatiszten kívül az oroszok megöltek 760 orvost, 1040 tanárt és több mint 100 jogászt is.
Külön tablók mutatják be a vérengzések magyar vonatkozásait. Korompay Emánuel tartalékos százados, a Varsói Egyetem magyar lektora is ott vesztette életét. ő szerkesztette az első lengyel-magyar szótárt. A második világháború kitörésekor Korompayt tartalékos lengyel századosként mozgósították és a keleti határvidéken esett szovjet fogságba, s végül Harkovban lőtték tömegsírba. A szintén magyar Orsós Ferenc patológus részt vett a tömegsírok vizsgálatában. A katyni jegyzőkönyv aláírásáért háborús bűnössé nyilvánították, és halálra ítélték, de végül nem végezték ki.