Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Juhász Antal egy kellemes őszi napon kerékpárral éppen a baksi temető környékén járt, amikor észrevette, hogy egy árokban néhány ember sündisznót süt. Egyből tudta, ezt a jelenetet le kell fényképezni, majd szóba elegyedett a romákkal, akik a sütés végén meg is kínálták a néprajzkutatót, ő azonban elhárította az invitálást. Nem eszik sünit. Másként lát egy néprajzkutató egy képet, mint egy laikus – ő osztott ablakot, nádtetőt, rengeteg szakkifejezés realizálódását, és nem utolsó sorban egy parasztházaspárt lát, én meg egy bácsit, aki kicsit hetykén, szemébe húzott kalappal, csípőre tett kézzel áll, kis távolságra tőle egy öregasszony, aki pont úgy köti a kendőjét, mint a mi utcánkban a nénik, ölébe ejtett keze lesimítja a szoknyáját, kemény tekintete rosszallóan néz a kamerába. Látom a kapcsolatukat is, ami annyira más, mint a szép ruhás úriasszonyok és uniformisba zsúfolt uruk élete – azt, ahogy a férfi becsapja maga mögött az ajtót, és csak másnap reggel ér haza, ahogy a nő a szótlanul, de a szokásosnál kicsit hangosabb csörrenéssel teszi elé a levest, és azt is, ahogy vasárnap együtt hallgatják a pap kissé unalmas beszédét a templomban. Házak, munkák, emberek címmel nyílt kiállítás Juhász Antal képeiből a Móra Ferenc Múzeumban. A bölcsészkar néprajz tanszékének idén hetveneséves tanára néprajzi kutatómunkája során fotózta le mindazt, amit érdekesnek és megörökítendőnek talált. Az 1960-as években bejárta Szeged környékének tanyavilágát, hogy dokumentálja a népéletet, az akkoriban még élő paraszti hagyományt és kultúrát. A fotós-néprajzos kerülte a beállított felvételeket, igyekezett a maga természetességében visszaadni a pillanatot. Juhász Antal, amikor a tárlatra a képeket válogatta, jött rá, hogy az évek múlásával a tárgyakról érdeklődése egyértelműen az emberekre tevődött át. Egyre inkább a mindennapi munkájukat végző és megpihenő, piacozó, lakodalmazó, vásárban nézelődő falusi, tanyai emberek, asszonyok kerültek fényképezőgépe fókuszába. „Így a három-négy évtizeddel ezelőtti felvételek talán egy idestova eltűnő paraszt nemzedék hétköznapjait, jellemző vonásait is felidézik” – véli a néprajzkutató professzor.