Az alapjogok védelme több, egymástól jelentősen különböző intézménytípus párhuzamosan működése során valósul meg, amelyek egymástól a hatósági jogkör, a kikényszeríthetőség és a szankcionálás lehetősége alapján különböznek.
Az alapjogok érvényesíthetőségének feltétele, hogy kikényszeríthetők legyenek, az esetleges jogsértések esetén pedig az orvosolhatóság biztosított legyen. Az alapjogvédelmi rendszer több intézménytípus együttes fennállása és működése esetén valósul meg hatékonyan, amelyeket a következő kategóriákba sorolhatjuk:
(1) bírósági (alkotmánybírósági és rendesbírósági) alapjogvédelem,
(2) ombudsmani és hatósági típusú jogvédelem, valamint
(3)a civil alapjogvédő szervezetek általi védelem.
Az alapjogok bírósági védelmének jellemzője a jogi úton történő tényleges kikényszeríthetőség lehetősége, mivel ez esetben az alanyi alapjogsérelem miatt alapjogi igény keletkezik. Az Alaptörvény a XXVIII. cikk (1) bekezdésében a bírósághoz fordulást is alapjogként nevesíti, így alapjogsérelem esetén a rendesbíróságok alapjogi ítélkezés során döntenek a vitás, egyedi ügyben keletkezett kérdésről. Emellett egyedi normakontroll kezdeményezési jogosultsága van a bírónak akkor, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Ebben az esetben az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.
Az igazságszolgáltatási funkciójú bíráskodás mellett, az Alkotmánybíróság jelentősége kiemelkedő az alapjogvédelem szempontjából. Egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette. Az érintett személy mellett, a legfőbb ügyész is az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ha a jogosult maga nem képes jogainak védelmére, vagy a jogsérelem a személyek nagyobb csoportját érinti és az ügyész részvételével lefolytatott egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét okozná.
Az alkotmányjogi panasz kettős szerepet lát el, egyrészt a panaszos számára jogorvoslatot biztosít, hiszen amennyiben az Alkotmánybíróság a befogadott panaszt alaposnak találja az, akkor megsemmisítheti az alapul szolgáló határozatot, másrészt a panaszok elbírálása lehetőséget ad az Alkotmánybíróság számára a dogmatikai háttér finomítására, kidolgozására is.
Az ombudsmani típusú jogvédelem hazánkban az alapvető jogok biztosának jogosultságait jelentik. Több eljárástípus is rendelkezésére áll, ha az Alaptörvénnyel ellentétes magatartás miatt magánszemély vagy jogi személy vizsgálatot kezdeményez. Akár panaszt, akár közérdekű bejelentést szándékozik a kezdeményező tenni, az eljárás számára ingyenes lesz és kimenetele csak semleges vagy pozitív eredménnyel zárulhat, semmilyen hátránya nem származhat belőle. Főszabály szerint a személyazonossága sem kerül nyilvánosságra, de indokolt esetben, a vizsgálat eredményessége érdekében felfedésre kerülhet. Hátránya, hogy az alapvető jogok biztosa nem kötelező erejű határozatot, hanem ajánlást tud megfogalmazni, így a kikényszeríthetőség hiányzik.
A hatósági típusú jogvédelem kifejezetten e célból létrehozott hivatalok és hatóságok útján valósul meg. A szerveket az esetek többségében speciálisan egy-egy alapjog, vagy alapjog-csoport védelmére hozzák létre. Ide tartozik pl. az Egyenlő Bánásmód Hatóság, valamint a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is. Míg az előbbi kifejezetten az egyenlő bánásmód követelményének megvalósulását ellenőrző autonóm állami jogorvoslati fórum, addig az utóbbi csak a személyes adatok védelmével és közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenőrzésével és elősegítésével foglalkozó intézmény. A hatóságok kötelező erejű döntés meghozatalára jogosultak, valamint a vizsgálatok eredményétől függően szankció, pénzbírság kiszabását is elrendelhetik, így a bírói út mellett alternatív, költséghatékonyabb megoldást jelentenek.
A civil alapjogvédő szervezetek és a jogklinikák általi védelem a jogi segítségnyújtásban, ingyenes tanácsadásban és az esetleges peres képviseletben jelenik meg, hiszen nekik nincs olyan közhatalmi jogosítványaik, amelyek által az alapjogsértések következményeit közvetlenül orvosolni tudnák.
FORRÁSOK
Magyarország Alaptörvénye
2011. évi CLI. törvény az Alkotmánybíróságról
2011. évi CXI. törvény az alapvető jogok biztosáról
2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról