Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Ho­gyan kezd hoz­zá ok­ta­tá­si rek­torhe­lyette­si te­en­dő­i­hez?
– Tu­laj­don­kép­pen már ta­valy mun­ká­hoz lát­tam, hi­szen no­vem­ber kö­ze­pe óta meg­bí­zott rek­torhe­lyettesként dol­go­zom; az em­ber ilyen­kor a na­pi te­en­dők­kel kez­di el. Egy­részt ezek­kel kell fog­lal­koz­ni, más­részt óha­tat­lan, hogy tu­da­to­san meg­ter­vez­zem a fel­ada­ta­i­mat. A jog­sza­bá­lyi vál­to­zá­sok mi­att fon­tos, hogy át­lás­sam az egész egye­te­met érin­tő kér­dé­se­ket. A ja­nu­ár 31-i sze­ná­tu­si ülé­sen már elő­ke­rül­tek az ok­ta­tást és a hall­ga­tó­kat érin­tő kér­dé­sek. Je­len pil­la­nat­ban azon dol­go­zunk, hogy na­gyon tu­da­to­san vé­gig­gon­dol­juk, me­lyek azok a fel­ada­tok, ame­lye­ket in­kább elő­tér­be kell he­lyez­ni és gyors meg­ol­dást ta­lál­ni. A to­váb­bi te­en­dő­ket a ki­ala­kí­tott ütem­terv sze­rint kell el­vé­gez­ni. A leg­fon­to­sabb eb­ben az év­ben, hogy nem hek­ti­ku­san, ad hoc jel­leg­gel, ha­nem nyu­god­tan tud­junk dol­goz­ni, mert az egye­tem­nek ez a leg­fon­to­sabb ér­de­ke. Ki kell ala­kí­ta­ni a nyu­gal­mi ál­la­po­tot. A ka­rok önál­ló­an dol­goz­nak, a mi fel­ada­tunk, hogy biz­to­sít­suk azt a hát­te­ret, amely eh­hez nél­kü­löz­he­tet­len.
– Mely fel­ada­tok el­vég­zé­se után áll­hat be a nyu­gal­mi ál­la­pot? Mik a leg­sür­ge­tőbb te­en­dők?
– A köz­ok­ta­tá­si in­téz­mé­nyek és gya­kor­ló­is­ko­lák ve­ze­tő­sé­gé­vel be­szél­ge­tést foly­ta­tunk ar­ról, ho­gyan dol­go­zunk to­vább. Mi­vel mó­do­sul a köz­ok­ta­tá­si tör­vény, vál­toz­nak az ő fel­ada­ta­ik és ér­de­ke­ik is, en­nek meg­fe­le­lő­en át kell lát­ni ne­kem is az ő fel­ada­ta­i­kat. Ez­zel ös­­sze­függ a ta­nár­kép­zés, a jö­ven­dő­be­li ta­ná­rok gya­kor­ló­kép­zé­sé­nek kér­dé­se: na­gyon gyor­san meg kell ter­vez­ni és le­tisz­táz­ni, hogy szep­tem­ber­ben a vég­zős tanársza­kos hall­ga­tók mi­kor, hol, me­lyik osz­tály­ban és mely ve­ze­tő­ta­nár fel­ügye­le­te alatt vég­zik majd gya­kor­la­tu­kat. Fon­tos, hogy a hall­ga­tói ön­kor­mány­zat­tal is be­szél­ges­sek, ki­emel­ten a kol­lé­gi­u­mi sza­bály­zat­ról, va­la­mint a té­rí­té­sek és jut­ta­tá­sok rend­sze­ré­ről. Az én ha­tás­kö­röm­be ke­rült ugyan­is a hall­ga­tók­kal kap­cso­la­tos ügyek je­len­tős ré­sze, így a kol­lé­gi­um­mal kap­cso­la­tos kér­dé­sek, a szo­ci­á­lis és ta­nul­má­nyi ösz­tön­dí­jak, va­la­mint az át­so­ro­lá­si ké­rel­mek má­sod­fo­kú dön­té­se. Bí­zom ben­ne, az­zal, hogy mind­ezek egy kéz­ben össz­pon­to­sul­nak, sok­kal job­ban ke­zel­he­tő­vé vál­nak. Fel kell tér­ké­pez­ni, ho­gyan ala­kul majd az egye­tem jö­vő évi tan­rend­je, mi­kor kez­dőd­jön a tan­év és a vizs­ga­idő­szak. Ezek min­den­na­pos, ap­ró-csep­rő ügyek, még­is eze­ket kell elő­ször át­lát­ni. Ha mind­ezt nyu­god­tan be tud­juk osz­ta­ni és el tud­juk ren­dez­ni, ak­kor kezd ki­ala­kul­ni az a nyu­gal­mi ál­la­pot, amely­ben dol­goz­ni tu­dunk.
– Men­­nyi sza­bad­sá­got biz­to­sí­ta­nak az ok­ta­tá­si tör­vé­nyek egy in­téz­mény sa­ját bel­ső éle­té­nek?
– Ha egy­sze­rű­en akar­nék vá­la­szol­ni, azt mon­da­nám, hogy au­to­nó­mia van, de nem aka­rok egy­sze­rű­en vá­la­szol­ni. Ezek ke­ret­tör­vé­nyek, ami azt je­len­ti, hogy a tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zá­son be­lül min­den fel­ső­ok­ta­tá­si in­téz­mény sza­ba­don tud mo­zog­ni. Úgy tud­ja ki­épí­te­ni a sa­ját irá­nyát, kon­cep­ci­ó­ját vagy jö­vő­be­ni fej­lő­dé­sét, ami ne­ki meg­fe­lel. Ez a Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem vo­nat­ko­zá­sá­ban konk­ré­tan azt je­len­ti, hogy mi dol­goz­zuk ki azt, hogy a ti­zen­két kar meg­lé­vő alap­szak­jai ho­gyan épül­je­nek fel, ho­gyan kap­cso­lód­jon hoz­zá­juk a mes­ter­szak és a dok­to­ri is­ko­la. Mi ha­tá­roz­hat­juk meg azt is, mi­lyen szak­irá­nyok in­dul­nak az adott sza­ko­kon és azok mi­lyen struk­tú­rá­ban mű­köd­je­nek – eze­ket ki kell hasz­nál­ni, hogy a 21. szá­zad igé­nye­i­hez tud­juk iga­zí­ta­ni le­he­tő­sé­ge­in­ket. Az én fel­ada­tom, hogy a ki­ala­ku­ló jog­sza­bá­lyi hát­te­ret fi­gyel­ve se­gít­sem a ka­rok mun­ká­ját. Ha a ka­rok en­nek meg­fe­le­lő­en tud­nak mű­köd­ni, az egye­tem ugyan­olyan jó, sőt jobb is lesz, mint ed­dig.

Sze­ke­res Ni­ko­let­ta