Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az előadás címében feltett kérdés arra keresi a választ – elsősorban magyar nézőpontból - , hogy az egyén (természetes vagy jogi személy) számára a nemzetközi jog által biztosított jogok, illetve előírt kötelezettségek (pl.: alapvető emberi jogok, illetve nemzetközi jog által előírt büntetőjogi kötelezettségek) a magyar jogalkalmazásban mennyire érvényesülnek, illetve érvényesíthetőek.

 Hatályos Alkotmányunk értelmében: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belsô jog összhangját” (7. § (1. bek.))

Alkotmányunk ezen rendelkezése meglehetősen általános és homályos, nehezen értelmezhető. Nem világos például, hogy mit kell érteni a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadása alatt, mit takar a vállalt nemzetközi kötelezettség , illetve a belső jog összhangja kitétel.

A Alkotmánybíróság 1990-1998 között – nagyon fontos kérdések eldöntése során – egymásnak is ellentmondó álláspontra helyezkedett határozataiban az idézett alkotmányi rendelkezés értelmezése során.

Végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „vállalt nemzetközi kötelezettségek” (alapvetően a nemzetközi szerződések) csak akkor vál(hat)nak a magyar jogrendszer részévé, ha azokat transzformáljuk a magyar jogrendszerbe, azaz magyar jogforrásként (törvényben vagy kormányrendeletben) kihirdetjük. Ezt az értelmezést explicit módon is megerősíti a 2005. évi L. törvényünk.

Az előadásban számos valós eset bemutatásával illusztrálja az előadó ezen helyzet „sikertörténeteit”, éppúgy mint a fonákságait.