Tanulni tanítani – A tehetséggondozás útja az egyetemi oktatásban

A 21. század tehetsége: a tanulás képessége

Multitasking világunkban, az AI-korszakban nem az információ birtoklása, hanem az információval való bánni tudás vált a tehetség egyik legfontosabb ismérvévé. Az oktatás világa gyökeresen átalakul. A tudás ma már bárki számára elérhető – de nem mindenki tud vele élni. Az igazi különbség nem abban rejlik, ki mit tud, hanem abban, ki hogyan tud tanulni, hogyan tudja a megszerzett tudást tovább építeni, integrálni, felhasználni.
A jövő tehetsége tehát nem csupán a rendkívüli adottságú hallgató, hanem az, aki képes tudatosan, önreflektíven és motiváltan tovább fejlődni. Ehhez viszont támogatásra, és a tanulás tanítására van szükség.

A tanulásmódszertan mint tehetséggondozás

A tanulásmódszertan sokak szemében „technikák gyűjteménye”: hogyan jegyzeteljünk, hogyan memorizáljunk, hogyan osszuk be az időnket. Valójában azonban ennél sokkal több – a tehetséggondozás egyik legfontosabb eszköze. Amikor a hallgató megtanulja felismerni saját tanulási stílusát, stratégiát választ, tudatosan reflektál a hibáira és sikereire, akkor nemcsak eredményesebben tanul – hanem fejleszti önmagát mint gondolkodót, kutatót, alkotót.

A metakogníció, az önszabályozó tanulás korunk tehetségeinek alapkompetenciája. Ha megadjuk számukra ehhez a kellő támpontokat, akkor mindez a tanulási eredményességükben, a pályabeválásukban és az eredményes szakmai életútjukban tükröződik vissza. Azonban, ez nem lehet csupán tárgytól független folyamat, a szaktárgyi területeken a hatékony tanulás alappiléreinek hatékony beépítésére és az esetleges speciális tanulási folyamatokban való adaptálására is szükség lehet. A tanári szerep tehát mentori, tehetséggondozói szereppel is kiegészül - az aktuális felsőoktatás trendekkel összhangban.

A lehetséges tanulásmódszertani elemek – mint az önreflexió, a hatékony egyéni tanulási megoldások, a kiscsoportos kooperatív tanulási keretek, vagy a társas tanulás további lehetőségei, a projekt, a vita – mind a tehetséggondozás eszközei is egyben. Ezek nem külön programként kell, hogy megjelenjenek, hanem a mindennapi tanítási-tanulási kultúra részeivé szükséges válniuk.

A jövő egyeteme nem csupán tudást közvetít, hanem tanulni is tanít. A jövő tanára pedig az, aki a diákjaiban nemcsak a tudásszomjat, hanem a tehetség egyéni csíráját is meglátja – és megmutatja nekik, hogyan fejlesszék azt tovább. Az oktató így mentor és tehetséggondozó is egyben: segít abban, hogy minden hallgató a saját erősségeiből indulhasson ki, és abban fejlődjön, amiben a legjobb lehet.

A tanulásmódszertan nem új tantárgy, de feltétlenül új szemlélet az adott kulturális keretek és az általuk generált szükségletek között. A jövő tanára nemcsak ismereteket ad át, hanem tanulni is tanít. És miközben ezt teszi, észrevétlenül a legfontosabb tehetséggondozó szerepet tölti be: megtanítja a diákokat arra, hogyan fejlesszék önmagukat élethosszig. Mert a legnagyobb tehetség talán éppen az, ha valaki képes újra és újra megtanulni önmagát és hatékonyan tanulni.

A tanulásmódszertan tehát nemcsak eredményesebb diákokat, hanem tudatosabb, önfejlesztő, a változó világban adaptív alkalmazkodásra képes kreatív gondolkodókat nevel.
És ezek a gondolkodók lesznek a jövő tehetségei – akik nemcsak tudást, hanem tanulási kultúrát visznek magukkal a világba.

Az Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központ az alábbi lehetőségeket kínálja mindehhez:

Hatékony tanulás kurzusok (kredittel vagy kredit nélkül is – SZTE ETA, 2020)

Tudatosság a változásban, változás a tudatosságban kurzus (kredittel vagy kredit nélkül is – Coursera for SZTE)

Tanulásmódszertan jegyzet („Hogyan tanul a sikeres egyetemista?” - SZTE ETA, 2021)

Mentorok tanulásmódszertani képzése

Egyéni konzultációk